Ja, kihagytam, hogy kiürültem, nincs kedvem hazamenni, nincs kedvem semmihez, újra a szürke Budapest, munka-otthon-szürke-munka-otthon-szürke monotónia. Ez járt a fejemben az Amszterdam-Berlin vonatúton, és most Galád posztlondoni szindrómájáról olvasva eszembe jutott újra.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...