A mai napra a rendrakás tevékenysége a jellemző.

B. az asztalán rak rendet, ami távolról sem olyan kupis mint Á-jé, de most úgy rájött és szortíroz, összetép, rakod, csipeszel. Én meg E. a szerveren lévő, három év alatt felhalmozódott kb 5 GB-ra rúgó dokumentumrengetegben próbálunk utat vágni. Hát nem tudom leírni mennyire izgi….Jobb is, ha nem tudja meg senki. Öröm az ürömben, hogy van hozzá egy dzsungelkésünk.

Szerencsére azért nem ilyen gáz a helyzet…

Majd elfelejtem!!!

Há’ boldog szülinapot Galád!!!!

Közben olvastam, hogy hasonló wc-s kalandjai voltak a bájos tündének, mint nekem az elit irodaház elit klozetjében. Én mondjuk a parfümesõ elkerülése érdekében a settenkedést választottam; õ viszont a “rádtörömazajtót – írta chuck norris verse” megoldást. A lényeg, hogy hatékony.

Sháná Tová Umetuká for evri görl and boj!!!

Van egy szokás újévkor, hogy halfejet kell enni. Ezt a következõképp magyarázta anno a vallás-tankönyvünk: “…hogy fejek legyünk és ne farkak.” Mindenki ért rajta azt amit akar.

Már két hét eltelt az új munkahelyen. Eddig egész jó. Írtam egy fél elemzés, leveleztem egy angol, egy német és egy holland-lengyel illetõségû személlyel, kiküldtem két árajánlatot és leszerveztem egy business megbeszélést, valamint elkezdtem rendet rakni az õsrégi doksik között. (Nem tudom miért az új embernek adják ki, hogy rakjon rendet a cég 4 éves termésének elektronikus adminisztrációjában és dobja ki a felesleget. Honnan kéne tudnom, hogy mi a felesleg?! Na mindegy, mert óriási energiákkal elkezdtem kidobálni a feleslegesnek tûnõ darabokat.)

Barátnõmék megint szakítottak. (Csi és Ga) Tavasszal már egyszer borult a bili, de kemény munkával akkor helyrehozták a kapcsolatukat. (legalábbis úgy tûnt.) Nem eccerû a dolog… asszem Csi-nek nehezebb lesz újra találnia társat, mint Ga-nak. A sztori nagyon hosszú és bonyolult, a lényege annyi, hogy ha már kezdetben nem vagy õszinte magaddal és a pároddal (kíméletlenül) akkor elõbb-utóbb koppanás lesz a vége.

Tegnapelõtt majdhogynem szabályos megrendelést kaptam – hízik a májam. A ruhaboltban mondták, hogy okt-nov-dec-jan báli szezon, akkor sok láncot vásárolnak a ruhák mellé és csináljak sok elegáns láncot. Csuhé!!!! Ennek örülök. Ennek szellemében kívánok minden kedves bloggernak és nem bloggernak, szõkének és barnának, álmosnak és frissnek

BOLDOG ÚJ ÉVET.

Na, kiderült mennyire vagyok netfüggő. Másfél hete nem folyik az arcomba a net napi 8 órán keresztül és már jelentkeznek az elvonási tünetek – mint pl ez. Most egy netkávézóba vagyok, mivel otthon addig tart letölteni egy oldalt amíg megsütök egy tejszínes málnabombát. Szóval eljöttem ide, hogy csillapíthassam olthahatlan szenvedélyem és csökkentsem a nethiány okozta frusztrációmat, amit három csomag összetépkedett papírzsepi jelez a lakásban. Majd valaki feltakarítja, én biztos nem.

A tépkedés amúgy már korábban is jellemző volt rám: egyszer egy barátnőm össze akart hozni a hapsijának a legjobb barátjával (nem szeretem a négyes fogatokat), aki (és a barátnőm hapsija is) akkor már nagy orvostanhallgató volt, mi meg kis másodikos gimnazisták. Ugye milyen izgi??? Szóval beültünk a néhai Kispostába, ami akkor nagy hatással volt rám, mivel annak előtte nem járkáltam én olyasfajta helyekre. Naszóval, ülünk négyesben, kissé kényszeredett társalgás, mert az orvostanhallgatók nem voltak a szórakoztatás világbajnokai. Egy idő után már mind a három asztaltársam nagyon nézett engem és ez kissé feszélyezett, mert a terv szerint csak az egyiknek (Gyuri) kellett volna. Kiderült, hogy a kényszeredett társalgás közben – ami alatt végig nagyon zavarban voltam a szituáció miatt – összetépkedtem vagy tíz söralátétet, ami azért egy kis presszó apró körasztalának közepére halmozva feltűnő jelenség. Hát így. Zavarom oldására más kreatív eszközöket is alkalmaztam egyébként, randevúk alkalmával. Az idők kezdetén, amikor a barátom még – 2 hónapon át – udvarolt, akkor négyesben egy párral beültünk egy étterembe. Ott nem volt ugyan söralátét, viszont volt Lipton teafilter, amit a teából kivéve elkezdtem pörgetni, mire a forró teacseppek szerte szét szálltak, legfőképp a körülöttem ülőkre. Nem örültek.

(Ez egy söralátét!! – nem pedig horoszkópos füzet!)