Köszönöm a hűséget, hírlevelesek / Thanks for your fidelity

Hírlevelem 2006 óta van. És még sosem köszöntem meg annak a sok-sok embernek,  akik az évek során feliratkoztak, hogy vannak, hogy hónapról-hónapra megnézik a hírlevelem, vissza-vissza járnak hozzám. Hát ezt a hiányosságomat szeretném pótolni egy kis ajándékkal.

Mától kezdve negyedévente egy ajándék ékszert fogok kisorsolni azok közt, akik feliratkoztak a hírlevelemre. Az első alkalommal az alább látható két nyaklánc közül választhat egy szerencsés hírleveles. Aki még nem kapja a hírlevelemet, de pályázna a láncok valamelyikére, az péntek éjfélig iratkozhat fel a hírlevelemre ezen a linken. Sorsolás:  2011. február 5. szombaton!

I have my newsletter since 2006. And I did not even say thank your for those who subscribed since then. I would like to make up for this shortcoming, so I am starting a new game for my newsletter subscribers.

Starting today, I am going to give away a necklace among my newsletter subscribers every quarter year. For the first time the winner can choose one of the necklaces on the photo above. Those who want to play, but not recieveing my newsletter can subscribe here on this page until Friday midnight. I will draw the winner on Saturday, February 5th, 2011.

+ Tovább olvasom

Új év, új arcok: itt vannak a januári Vadjutka Rikkancsok!

Az új év rögtön fél tucatnyi új Rikkanccsal indul: boldog vagyok, hogy ebben a vacak időben csatlakoztak kis csapatunkhoz, és hóban-fagyban járják a bitek és Rikkancsok rögös útját! Igyunk egy pohár habos forró csokoládét az egészségükre!

A Vadjutka Rikkancs Program emberek és blogok olyan hálózata, akik kedvelik az ékszereimet, magukhoz közel állónak érzik azt az életérzést, amit az ékszereim adnak.  A Vadjutka Rikkancs Program keretében ezt a sok pozitív energiát szeretném meghálálni mindazoknak, akik blogjukkal támogatnak: a programban résztvevők többször is felhasználható, 20%-os engedményt kapnak a boltomban mindaddig, amíg Rikkancsságuk tart.

Ha szeretnél te is Vadjutka Rikkancs lenni, akkor itt tudod elolvasni a részleteket.

+ Tovább olvasom

Inspiration / Inspiráció

Pár napja érkeztek meg ezek a gyönyörű textilek, azóta fogdosom őket és tervezgetem, hogy milyen szép és új dolgokat fogok csinálni belőlük. Tegnap le is ültem, nézegettem a textileket, olló a kezemben, de az inspiráció az új, fantasztikus és soha nem látott dolgokra csak nem jött. Ücsörögtem és vártam, akartam, hogy jöjjön, mert most épp rengeteg ékszert kell csinálnom galériákba, boltokba és a saját boltjaimba is szeretnék új dolgokat. De nem jött, és rossz kedvű lettem.

Aztán enyhén frusztrált állapotban elmentem jógázni, ami lenyugtatott kissé. Este aztán visszagondoltam az egészre és beláttam: semmi értelme erőltetni. Ha nem jön, hát nem jön: értelmesebb ezt elfogadni, mint magamat frusztrálva erőlködni. Hiszen az inspiráció ki nem fogyott, csak pihen, és tudom, hogy pár nap múlva újult erővel tér vissza. Ezzel a megnyugtató gondolattal aludtam el.

Nálatok ez hogy van? Inspiráció mindig van? Vagy hullámzik? És mi történik akkor, amikor nincs?

****

My newest fabrics arrived a few days ago, and since then I have been constantly touching them and making plans of new beautiful things. Yesterday I started to use them; but more precisely I wanted to start to use them. I was sitting there with scissors in my hand, looking at the beautiful fabrics but the inspiration for the fantastic and brand new things did not come. I was sittinga nd waiting: I really wanted it to come , because I have to do many jewlery for galleries and shops, and I want new things in my own shop as well. But it still did not come, and I became frustrated.

In my slightly frustrated mental state I went for my yoga classes and it helped a little. In the evening I was thinking about it a bit more and I realized: it does not make sense to force inspiration. If it does not cem, than I have to accept it: it makes more sense than making jewelry in a frustrated mood. After all, inspiration is not something that can be sold out; it is resting for a while, and I know that it will come back in a few days. After this thought I fell asleep.

How do you feel about this? Is inspiration something, that you always have? Or is it on and off? And what happens if it does not come?

+ Tovább olvasom

Szívecskék Valentin-napra / Hearts for Valentine’s Day

Nem vagyok az a kifejezett Valentin-napozó, de ezek a textilek hangulatba hoztak.

Mindjárt a magyar és angol boltjaimban!

***

I am not the Valentine’s Day-type girl, but these fabrics put me in that mood. Soon in my etsy shop!

+ Tovább olvasom

Handmade Olimpia: nyerj tőlem / Handmade Olympics: win from me!

A rikrak bolt és blog szuperaktív tulajdonosa minden évben megrendezi a Handmade Olimpiát, ahol 8 kategóriában lehet nevezni a kedvenc alkotókat, alkotásokat, és kategóriánként az első három helyezett kap ajándékot a kategória szponzoraitól.

Idén én is szponzor vagyok (éljen, éljen!), mégpedig az innovatív design kategóriában: 50 dolláros vásárlási utalványt lehet tőlem nyerni. Persze nem csak ezért, de érdemes nevezni a kedvenceket akár mind a 8 kategórában, mert nemcsak a nevezettek, de a nevezők is nyerhetnek 50 dollár értékű utalványt rikrak boltjából. Szóval nevezésre fel: nevezzétek a leginovatívabb design-t a kommentekben!

***

The Handmade Olymics is organized by Kristal from Rikrak in every year: you can nominate your favourite designers and crafters in 8 different categories (events), and 3 winners get valuable prizes from the sponsors of the given event.

This year I am a sponsor as well (yay!): you can win a 50 USD worth certificate in the most innovative design category. It is really worth to nominate your favourite artists, because nominators also win: a 50 USD worth certificate in rikrak’s shop. So let’s do it: click here and nominate the most innovative designer!

+ Tovább olvasom

A textilékszer készítésének új módjai / New ways of making textile jewelry

Kénytelen vagyok megszegni az egy héttel ezelőtti fogadalmam, miszerint nem teszek fel semmit az ötvösiskolai munkákból, mindaddig, amíg le nem tisztulnak az elképzeléseim. A kis pipacsos faág (5 cm hosszú) medál jött, elkészült és meggyőzött. A lelkemben már rügyeznek tőle a fák.

***

I have to break my promise I made a week earlier, that I am not going to post anything from my schoolworks untill I feel that a design is ready. This little branch with the poppy (5 cms long (2 inches)) came, I made it and it convinced me. Looking at this pendant I feel spring in my soul.

+ Tovább olvasom

Flickr favourites: moving / Flickr kedvencek: költözés

1. custom order, 2. winter morning, 3. Untitled, 4. Moving

I have a big plan for this year (precisely for the year of the Rabbit): I am going to move to a new flat. I need more space.

***

Nagy tervem van idénre (pontosabban a Nyúl évére): új lakásba költözöm. Nagyobb teret szeretnék magam körül.

You can see more Flickr favourites on Artmind’s blog. / Mégtöbb Flickr kedvenc látható Artmind blogján.

+ Tovább olvasom

Szombat esti láz Julia Child-dal / Saturday Night Fever with Julia Child

Barátnőm (tavaly!) karácsonyra megkapta azt a szakácskönyvet, amiről a Julie & Julia c. film szól, azaz Julia Child szakácskönyvét eredeti angol nyelven. Már régóta terveztük, hogy valamit főzünk belőle, de mindig elborzasztott minket az, hogy a legegyszerűbb recept is 3 óra hosszú. Most végre összeszedtük magunkat és nekiláttunk egy szombat esti vacsora menüsorának, amiből két recept volt ebből a könyvből: a hagymaleves és a Coq au vin, azaz boros csirke.

Mi is az este tanulsága? Először is: el nem tudom képzelni, hogy Julia Child hogy vihetett egy ilyen háztartást egyedül: a mi hármunk állandó sürgölődése, szeletelése, kavargatása révén sikerült 3,5 óra alatt megfőzni ezt a két ételt; hogy csinálta akkor ezt egyedül Julia?

A másik: mivel a könyv eredeti változatát kapta barátnőm (új kiadásban), ezért a régi mértékegységek vannak benne. Ez azt jelentette, hogy 30 percet töltöttünk azzal, hogy kitaláljuk hány deka lehet a quart és a libra.

A harmadik: csoda, hogy nem volt alkoholista Julia! A két ételben összesen van 2 üveg bor és egy üveg konyak.

A negyedik: el kell ismerni, azért tudott valamit. Hihetetlen részletességgel van leírva, hogy mit és hogy kell csinálni, amennyire csak tudtuk követtük, és elképesztően finom lett a végeredmény. Ehhez persze az is kell, hogy az ember ne akadjon fenn olyanokon, hogy miért kell kifőzni a felvágott szalonnát, majd hideg vízben lemosni.

Az ötödik: nincsenek saláták a könyvben és minden ételhez krumplit/és vagy vajban párolt zöldborsót ajánl. Vajon miért?

***

Last Xmas my friend got that cook book which is the base of the film: Julie & Julia; she got Julia Child’s cook book in original English language. We have planned to cook something from that book for over a year now, but the fact that the easiest meal in the book takes at least 3 hours to cook, frightened us. But now we had a little time and planned a good Saturday dinner, in which two meals were from Julia Child’s book: the Onion soup and Coq au vin, which means Chicken in red wine.

We had many experiances, challenges and fun moments, but one thing does not let me rest: it took 3,5 hours for 3 of us to cook the two meals. How on earth could Julia Child manage such a kitchen alone?

And for now: let the photos speak.

A könyv / The book

Kezdődjék a móka / Let the fun begin

Kétkezes / Two hands needed

Szelíd szeletelés/ Gentle chopping

Szalonna kifőzve, szárítva, zsírja kisütve / The bacon is cooked, dried and its fat is fried

Mi is a következő lépés? / What is the next step?

Nem kell sajnálni a bort belőle / Dont save the whine for later

Sül a gomba / Mushrooms are fried

Az este fénypontja: a meggyújtott konyakos csirke / Highlight of the evening: burning the chicken with cognac

Megérdemlünk egy pohár bort mi is / We also deserve a glass of wine

Köret: vajas borsó / Side dish: green peas

Nem mindenki kap a boros csirkéből / The Coq au vin is not for everyone

Kész! / Ready to eat!

Egészségünkre! / Cheers!

+ Tovább olvasom

Eltelt egy fél év / A semester has passed

Az iskolából eltelt egy fél év: meg kell, hogy mondjam, nagyon hamar. Élvezem nagyon az iskolát: egészen más érzés úgy iskolába járni, hogy nem kell olvasni, dolgozatokat írni, hanem rajzokat, festményeket és egyéb kézi munkát igénylő dolgokat kell beadni házi feladatként. Noha talán picit túl sok is a rajzolással kapcsolatos óránk, azt azért konkrétan érzem, ahogy tágul a fejem, változnak a horizontok, szóval valami zajlik az agyamban odabent, és ez jó.

Kedvencem a festés óra, amit – mint kiderült – egy elismert kortárs festő tart, Kopócsy Judit. A méricskélős és szuperpontos rajzolós órák után hihetetlen felszabadító érzés beülni az ő órájára, ahol azt magyarázza, hogy hogyan vándorolnak a képemen a színek egymásba és arra bátorít, hogy a beállítás csak ürügy, azt fessem, amit akarok.

A szakmai, ötvös óra is egyre jobb: ahogy haladunk a tananyaggal, úgy nekem egyre több ötletem van. Talán túl sok is, és ráadásul homályosak és megfoghatatlanok: kicsit még várni kell amíg leülepszik ez a sok új dolog és kiforrja magát valami. Éppen ezért nem is fogok addig mutatni a blogomon dolgokat, amíg picit letisztultabbaknak nem érzem az elképzeléseimet.

Az iskola másik nagy hozadéka két jókedvű osztálytárs:, akikkel többnyire végigröhögjük az órákat. Mindketten ékszereket készítenek (micsoda meglepetés egy ötvös osztályban!): egyikük Melinda, akinek Barbamama és Sempervivum néven érhetőek el az ékszerei, és Mari, akinek tűzzománc madárkáiról a saját szájtja mellett leginkább a Facebook-on vannak képek, ám hamarosan boltot is nyit.

***

A semester has passed in the silversmith school, and I really enjoy it. It is the first time, that I do not have to read lengthy books, do not have to wright clever essays, but every homework is handmade. However sometimes I feel, that we have a bit to much of dwaring classes, but I admit: I also feel that my mind is stretching, my horizon is moving, so something is changing in my mind.

My favourite is the painting class, which is taught by a famous contemporary painter (I did not know her) Judit Kapócsy. I really enjoy her classes – after the long hours I spend with super acurate drawing – she talks about how colors can move on my paper, and that the thing I see in front of me is just a cause for painting, and I should paint whatever I saw/feel.

And of course there is the silversmithing class: as we move on with time I have more and more ideas. Perhaps a bit too much ideas: they are not clear enough, I feel I have to wait a bit now to let them mature. For this reason I am not going to show my class-works here, on my blog. As soon as I feel, that an idea has taken form, I will let you know.

And at last, but not at least I met two funny girls in the school: both of them make jewelry (how suprising!). One of them is Melinda, and she has an etsy shop called Mirma, and the other is Mari, who makes cute bird-jewelry: you can see them on her site .

Some of her works / Néhány ékszer Maritól és Melindától

Mirma (Melinda)

Mari

+ Tovább olvasom

Hello 2011 Sale! / Hello 2011 akció!

Január eleje a feltöltődés, rendezgetés, tervezgetés ideje számomra; ilyenkor szabadságon vagyok. Ez azt jelenti, hogy ugyan a boltom nyitva van, de nem teszek fel új ékszert. Ezen időszak alatt – immár hagyományosan, mivel tavaly is volt – éveleji akciót tartok: január 16. éjfélig 15% kedvezmény van minden termékemre mindkét boltomban: az etsy-n és a magyar boltomban is.

***

The first two weeks of January are the chargeing-up weeks for me, I used to make my plans, organise my shop during these weeks. This means, that my shop is open, I ship every order, but I do not list new things. This also means a sale: until 16th January midnight I give 15% discount on everything in my etsy shop! Just use this coupon code “HELLO2011″ at checkout, and you get the discount automatically.

+ Tovább olvasom

Téli party / Winter party

Újabb alkalom az álmodozásra és window shopping-ra: a Toronto-i filmfesztivál után Rikrak most épp egy elegáns téli partira invitál minket. Nem kell sok noszogatás: menjünk! Nade miben?!

***
Another occasion for daydreaming and window shopping: after the Toronto International Film festival Kristal from Rikrak invites us for a Winter Gala. No need to tell it twice, let’s go! But what to wear?!

13threads + lindecise

DearGoldenVintage + staroftheeast

tashifashion + BuyMyCrap

+ Tovább olvasom

Kihívások 1. / Challenges 1.

Kép / photo: Nakic

Az elmúlt 2-3 évben a hobbimból valami más lett: foglalkozás. Ráadásul olyan foglalkozás, ami kitölt, foglalkoztat, motivál, inspirál, mindkét agyféltekémet jól megmozgatja. Mondhatnánk, ez ideális állapot; és az is.

Ám jelentkeztek nem várt mellékhatások is: nem tudom, hogy ez természetszerűleg így van-e, vagy csak az én személyiségemből fakadóan. Nevezetesen, hogy nem tudok leállni, kikapcsolni. Van, hogy túl sok ötletem van és még éjszaka is felébredek emiatt. Van, hogy szeretnék valamit megoldani és csak pörög és pörög az agyam megoldást kutatva akkor is, amikor már rég pihenni szeretnék. Mégis a legtöbbször az a jellemző, hogy annyi mindent szeretnék egyszerre, hogy megpróbálok a nap 24 órájából legalább 25-t csinálni…ami tudtommal még senkinek sem sikerült. Így az eredmény az, hogy nem kapcsolódom ki, nem töltök elég időt pihenéssel, regenerálódással, mert mindig van még mit elintézni. Ez a folyamat pedig a kimerüléshez vezet és az nem jó.

Ez tehát az első kihívásom: hogyan tanuljak meg kikapcsolni lelkiismeretfurdalás nélkül, jó lélekkel letenni az ékszereket, a laptopot és az élet más dolgaival foglalkozni.

Kiváncsi vagyok a ti tapasztalataitokra, ötleteitekre!

***

In the past 2-3 years my hobby turned out to be something more, it is almost like a job. A job, that inspires me, motivates me, gives work to both of my brain-parts. We could say that it is ideal: indeed, it is.

But there are some unwanted side effects as well, namely that I can hardly switch off my mind. Sometimes I have too many ideas, and I wake up in the middle of the night. Sometimes I just cannot switch off my mind that is searching for solutions for a given problem. But most of the time I want to to everything all at once, and I try to make 25 out of the 24 hours we have in a day….but as far as I know noone succeeded so far. The result is, that I cannot relax, I do not spend enough time with charging myself up, because I always find something to do with my business. And this process leads to burn-out, if I do not learn to tackle this.

So this is my first challenge: to learn how to relax without any qualms, to be able to stop making jewelry or close my laptop and enjoy relaxing.

What are your experiances, ideas? I am very open to them!

+ Tovább olvasom

Évértékelő 2010 / Summary of 2010

A tavalyi évértékelőt azzal fejeztem be, hogy 2010 a lehetőségek éve lesz, valamint hogy képes vagyok-e úgy növekedni ékszer-fronton, hogy ne váljak a saját magam gátjává. Nos, 2010 valóban a lehetőségek éve volt valamint a “megalapozásé” is. Az év elején azt írtam fel az éveleji papíromra, hogy szeretném igazán megalapozni magam ékszertervezőként: s ez el is kezdődött, személyes síkon is. (Folytatás az angol rész után.)

***

Dearest English-speaking friends! This is a summary of how I saw my last year, and also an evaluation. It is quite lengthy, so I am translating only the evaluation.
My last summary of the year (2009) ended with a feeling, that 2010 will be a year with full of possibilites for me. This came out to be very true on every level. I started a lot of things: started to seek for help in a few aspects of my business, I started a cooperation and a completly new jewelry line, and at last but not at least I started a silversmith school. At the end of last year I also felt, that I want to establish myself as a jewelry designer, and I also started to walk on this long road. To sum it up, I started a lot of things, and I feel like a little kid who threw a pebble into the pond, and the ribbles will come later, most probably in 2011.  Also, by starting these things I took a lot of risks – as I percieve it. I have a long history of difficulties in tackling insecurity and risks, so maybe these risks I took in this year can help in learning to tackle them. At last, but not at least I want to thank you for your strong support: they really mean a lot to me, and it encourages me to to dare to go beyond my borders.

***

Január
Elkezdtem használni a karácsonyra kapott Moleskine jegyzetfüzetet, és rájöttem, hogy mégiscsak jó egy ilyen jegyzetfüzet a terveknek. Elugrottunk egy napra Bécsbe, ahol végre láthattam Annie Leibovitz kiállítását, majd nekiláttam renoválni, csinosítani a boltomat. A hónap csendesen telt és szép hóeséssel zárult.

Február
A teljesen behavazott temető látogatásával kezdődött a hónap, ahol meg is született egy fotó-projektem első darabja: tél a temetőben. A jegyeztfüzetes rajzolgatás jó hatással volt rám: sok új fülbevaló született. Sokadszori próbálkozásra elfogadták jelentkezésemet egy menő online piacra, melynek végeztével levontam a tanulságot: attól, hogy valami menő, nem biztos hogy nekem ott a helyem. A hónap további részében sokat jártam Győrbe és környékére, és tudatosult bennem, hogy bizony én is a nagy budapesti értelmiségi elefántcsonttoronyban élek.

Március
Folytattam az “országjárást”, majd kísérleteztem pomponokkal és tollakkal. Megcsináltam az első pipacsos fülbevalókat, és nem is értettem, hogy miért nem jutott korábban eszembe. A hónap végefele honlapkritikát kaptam, amit nagyrészt igazságtalannak éreztem, rosszul esett, viszont elindított egy új úton.

Április
A hónap nagy örömmel kezdődött: kiderült, hogy volt értelme hóban-fagyban országot járni és kibújni az elefántcsonttoronyból. Meghívást kaptam egy amerikai design kirakodó vásárra, ahova virtuális utazást is tettem, majd igaziból is utaztam Jászjákóhalmára, ahol egy remek kreatív napot töltöttünk Annamarival. A hónap végefele a fenntartható növekedéssel kapcsolatos kérdések foglalkoztattak, majd megszületett a szép új vásári installációm terve.

Május
A temetői fotós projekt második állomásával kezdődött a hónap, majd új fotómodellem lett barátnőm személyében. Hirtelen elhatározással vettem egy repülőjegyet Amszterdamba, majd a hónap végefele debütált a szép új installáció a Gozsdu Bazárban. Május egyik utolsó napján hivatalosan is lezártam a rogyasztott üveg korszakomat.

Június

A hónap egy frenetikus amszterdami úttal kezdődött, ahol találkoztam a kedves Etsy-s barátaimmal, valamint megtudtam, hogy hogy néz ki egy külföldi design vásár. A hónap mindegyik hétvégéjén valamilyen vásárban voltam, ami meglehetősen kifárasztott, ezért jól jött június végén egy semmittevős hétvége.

Július
Júliusban a kishúgom nagy lett: átvette pszichológusi diplomáját. A hónap közepén hirtelen elhatározásra jutottam: megvalósítva kamaszkori álmom, beiratkozom egy ötvös-iskolába. Később mini-nyaralások következtek, melyek egyikén textil-ékszer workshopot tartottam, amit nagyon élveztem én is és a résztvevők is. Ugyanitt elfújtuk az egyéves gyertyát Mr. Malkovich-csal.

Augusztus
Körülbelül a hónap elején tudatosult bennem: a boltommal kapcsolatos feladatrengetegben vannak olyanok, ahol a képességeim határára értem, és ideje segítség után néznem. A segítség pedig hamar jött, s érezhetően elindult valami új. Később barátnőm jóvoltából Nagymarason kapcsolódtunk ki egy kicsit a budapesti életből, ahol meg is fogant a Cserevirág.

Szeptember
Elkezdődött az iskola, és én azonnal éreztem, hogy ez jó lesz: noha kevés ötvös óra van jelenleg, de tetszik, ahogy a sok rajzolás, festés és egyéb órák érezhetően tágítják a horizontomat. Fotós projektem újabb darabját fotóztam a temetőben, és többféle újfajta ékszert készítettem. A hónap végefele megmentettem a pusztulástól egy gimnáziumi szobrocskámat. (A polc tetején álldogált apukám konyhájában, majd egy vasárnapi napon elhoztam. Két nap múlva leszakadt a polc.)

Október
A hónap elejét feldobta egy ázsiai magazinmegjelenés, majd szeparált-kétnyelvűvé vált a hírlevelem és Facebook rajongói oldalam is lett. A hónap közepén a Cambridge-i könyvesboltokban pihentünk pár napot (képek itt), részt vettem a Segítő design aukción, és elindult a Mindennapi Rokokó sorozat. A hónap végén kiderült: piackutatói munkám végére értem, és valami egészen új és izgalmas kezdődik helyette.

(A többi Cambridge-i kép itt.)

November
A hónap elején elindult a Vadjutka Rikkancs program, majd sok-sok hónapi tervezés után napvilágra jött a Laoni Leather Design-nal közös ékszerünk, a Cserevirág. A sok izgalom után kikapcsolódásként varrtam egy Félig Megevett Mézeskalácsembert, aki később díjnyertes lett. Az egyik hétvégén a 13. harmadik kerületben sétálgattam és feltolultak az emlékek a nagyszüleimről.

December
Nagyon-nagyon sokat dolgoztam ebben a hónapban az ékszerekkel és közben egy galéria-műhelyről álmodoztam. Láng Annamária színésznőnek köszönhetően bekerültem a WAMP-ról szóló Index-videóba és rengeteg fantasztikus élménnyel zártam a három hétvégés WAMP-ot. A karácsonyi leeresztés nagyrészt sikeres volt, noha a jövőre vonatkozó terveim nem mindig hagytak nyugodni.

Értékelés
2010 valóban a lehetőségek éve volt, és ezen lehetőségek közül azt hiszem jópárral éltem is, így sok új dolog kezdődött el az életemben. Úgy érzem, hogy mind ékszer, mint pedig személyes vonalon is 2010-ben új dolgok kezdődtek, amik 2011-ben bontakoznak ki. Ahogy az ember beledob egy követ a tóba, és a kő által vetett hullámok csak később érnek partot. Azt érzem, hogy 2011 ilyen év lesz: a 2010-ben elkezdett dolgok beérésének éve.

Mindemellett azt is érzem, hogy ugyan nagyon sok energiát tettem bele a dolgokba, de nagyon sokat kaptam is.  Saját magam mértékéhez képest sok kockázatot is vállaltam (melyek csak 2011-ben hathatnak igazán), de érzem, hogy nem hiába, még akkor is, ha most még semmi biztos nincs. Az elmúlt 35 évben kiderült: van mit tanulnom a bizonytalanságok kezelésének területén, s talán az egyre növekvő mértékű kockázatok vállalása ebben (is) segíthet.

És legutoljára hagytam a legfontosabbat. Szeretném megköszönni a nagyon sok pozitív és támogató visszajelzést amit kaptam az év során – nagyon sokat segítenek abban, hogy újabb és újabb területekre merészkedjek.

+ Tovább olvasom