Yangshuo-ban találkoztunk Grünwald Imrével. Éppen egy pólóra alkudoztunk a „nem annyira hülye túrista” módon, ami azt jelenti, hogy a kimondott árnak csak a harmadát fizettük, illetve arra alkudtunk szorgalmasan. Imre jött és röhögött, majd beszólt kínaiul az eladónak, hogy egyezzen már meg velünk. Ő napi 30 jüanból is meg tudta oldani az életét (15 jüan a szállás, a többi az étkezés, és egy jüan az manapság 25-30 forint körül van), így nyilván tisztában volt azzal, hogy mennyire vagyunk leszedve a boltos által. Amúgy nem egészen 25 percet töltöttünk együtt, egymás életéből: ő a buszra várt, mi meg az utitársainkra. Ez alatt a 25 perc alatt megtudtuk, hogy egy éve él Kínában, angolul tanít, van egy kínai barátnője, jogot tanul itthon, rádiózott korábban, 30 jüanból eléldegél egy nap és hogy hogyan mondják a bazdmeget kínaiul. Aztán ő felszállt a Guilinba tartó buszra – ahonnan Hong Kongba ment -, mi pedig hajókáztunk egyet a Li folyón az alábbi vizi alkalmatossággal.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...
