Egyik legnyomasztóbb rémálmom vált valóra tegnap.
A rémálom szerint egy sűrű, zselé-szerű anyagban próbálok előre futni, de csak borzasztó nagy erőfeszítések árán jutok előbbre, a zselé folyton visszatart.

Tegnap pedig kívülről láttam magam, amint egy mocsárból próbálok kilépni, de az erősen lehúz, míg egy másik erő ugyanolyan intenzitással ösztökél arra, hogy ellenálljak a mocsárnak. A két erő kioltja egymást, én meg ott maradok, mint Sziszifusz. Nézni se bírtam.

Volt egy másik rémálmom is sokáig: a magas házban a lift nem áll meg velem az utolsó emeleten, hanem tovább megy, áttöri a tetőt és kilökődik a felhők fölé. Egy másik változat szerint olyan cipőm van, amitől nagyokat lehet ugrani. Az ugrások túl nagyra sikerednek, és én a sztratoszférában kötök ki, majd zuhanok onnan vissza. Újabb verziók szerint a zuhanáskor már nem rettegek attól, hogy földet éréskor szétplaccsanok, mert tudom, hogy nem, de azért nem kellemes.