Egyfelől várom a karácsonyt; ez lesz az első a saját odúban.
Várom, hogy karácsonyfának öltöztethessem a kályhacsövet (mézeskalács, fahéj, szárított narancs és angyalka a terv), hogy becsomagolhassam az ajándékokat, amiket csináltam, hogy őgyelegjek karácsonyi vásárokban, hogy a (kiterjesztett!!) család együtt egyen majonézes krumplit, hogy egyik reggel mi, csajok, beüljünk amerikaikávézni.
Másfelől meg essünk túl rajta gyorsan, mert akkor annál rövidebb ideig tart egy meghitt kicsiny közösség hiánya.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...