A mai nap jól kezdődött. Reggel nyolckor átmentem (vidám, ruganyos léptek!) a Feneketlen tónál lévő parkon, és arra gondoltam, hogy ez milyen ideális hely tajcsizőknek. A következő bokor mögött pedig öt ember tajcsizett. Reggel kilenckor pedig arra gondoltam, hogy milyen jó lenne natúr croissant enni, mire betértem a Tranzit Caféba egy kapuccsínóra, ahol az egyetlen péksütemény, amit tartanak, az a croissant (a kedvenc meggle vajammal). Tehát teljesült ez is: omlós crossiant és kapuccsínó.

***
Tegnap pedig életem egyik legjobb vacsoráján voltam Fűszeresnél. A kesudiós-paprikás csirke, joghurtos-csilis banánsaláta, zöld korianderes-olivás lecsószerű tünemény és a csicseriborsós indiai sólett egyszerűen olyan ízorgiát eredményezett, hogy nem bírtam abbahagyni az evést. Négyszer repetáztam, és arra gondoltam, hogy ilyen soha többet nem lesz, muszáj még egy kicsit enni. Meg arra is, hogy hogyan jut valakinek eszébe zöld koriandert használni, és de milyen jó, hogy eszébe jutott. Természetesen a mohóságnak lett következménye: negyed órát töltötten a wc-n. De megérte.

A tegnapi nap fejleménye, hogy úgy tűnik: végéhez közeledik a kölni-keresés. A Skála Metróban haladtam át épp a parfüm szakosztályon, amikor megláttam egy szép dobozt. Carolina Herrera – Carolina parfümje volt, és a szaga is olyan szép, mint a csomagolás: finom, lágy és meleg.
Már legalább három hónapja próbálok magamnak parfümöt vásárolni, de állandóan abba a problémába ütköztem, hogy semmi sem izlik igazán, noha pár párfümboltot végigszagoltam már. 19-25 éves korom közt Tuscany-t használtam, utána pedig (egészen mostanáig) Vocalise-t. Aztán ez elfogyott, és kiderült, hogy 30 rugó egy üveggel, ami még akkor is sok, ha a kínai piacon a Krisztinél felét fizetem. Tehát nekiálltam keresni, az orrom bedugult többször, elzsibbadtak a szaglósejtjeim (vagy mi), és kiderült, hogy a parfüm-keresés nagyon neház dolog. Legalább annyira, mint az identitás.
De most úgy tűnik megvan: vagy legalábbis valami, ami nagyon pozitív érzésekkel töltött el.