Most, hogy eljött az évvége teljesen, 1000 százalékban biztossá váltam a döntésemben: abbahagyom a Soma Alapítványi tevékenykedésem. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a dolog, hanem csak annyit, hogy nem akarok már önkéntes titkárnő lenni egy kevéssé inspiratív környezetben.

Egy éve érlelődik ez: gondolatban mindig visszatartott, hogy azért az eszmét, az ötletet szeretem, akarom, hogy legyen, működjön, járuljunk hozzá a társadalom jobbításához szép lassan, apránként, az odavezető ötletelős, excel-táblázós, adatgyűjtögetős-titkárnős részt meg el lehet viselni. Ez így szép és jó, de csak akkor, ha nem érzi az ember, hogy ezzel a hozzáállással egyedül van. Egyedül lelkesedni lehet, kell, de jobb, ha vannak hozzá társak is. És ez csak most tűnt fel.

Szomorú vagyok eléggé, megint vége van valaminek, amit szeretek, de már nincs hozzá se kedvem, se energiám.

****
….
….
Yeah, I know nobody knows
where it comes and where it goes
I know it’s everybody’s sin
You got to lose to know how to win

Half my life
is in books’ written pages
Lived and learned from fools and
from sages
You know it’s true
All the things come back to you

Sing with me, sing for the year
Sing for the laughter, sing for the tears
Sing with me, if it’s just for today
Maybe tomorrow, the good lord will take you away

Yeah, sing with me, sing for the year
sing for the laughter, sing for the tear
sing with me, if it’s just for today
Maybe tomorrow, the good Lord will take you away

Dream On Dream On Dream On
Dream until your dreams come true

(Aerosmith: Dream On)

Napok óta ez jár a fejemben, napjában többször is meghallgatom. Legfőképp két sor. “Dream until your dreams come true…”. Tényleg valóra válnak azok az álmok, amikért kitart az ember? És milyen álmok? Az olyan általánosak, hogy “boldog akarok lenni”, vagy a konkrétak, mint a “szeretnék egy forgalmas utcára néző, nagy ablakos műhely-boltot, mint amit Amszerdamban láttam” – típusúak. És meddig álmodik az ember? Mi van, ha sosem válik valóra? Hol a határ, amikor azt mondja, hogy ideje új dolgot álmodni, vagy egyáltalán nem álmodni semmit? Vagy az álmok-vágyak mindig valóra válnak, csak tudni kell jól kívánni? És mi az, hogy “jól”? És mi van, ha gyerekkorban megfogalmaztál valamit, és lőn, megkapja az ember, de mire megkapja, addigra kiderül: nem volt jó ötlet. Lehet újra kívánni?

Ehhez kapcsolódik a “You know it’s true; All the things come back to you…” sor. Mert tényleg visszajönnek. De hogy? És mik? És mikor? Van valami központi elosztó-rendszer, ami rakosgat ide-oda, vagy ezek egyéni energiák, vagy micsoda?

Már megint úgy érzem magam, mint egy 14 éves tinédzser. Mindig ez jön, amikor azt hiszem, hogy már felnőtt vagyok.

0

0

A közelmúltban két megjegyzést is kaptam a blogomra. Az egyik szerint a blogom átváltozott ékszeres kirakattá, a másik szerint pedig nem igazán őszinte, amolyan “hoztam is valamit meg nem is”.

Mindekettő igaz, és összefügg. Egyrészt arról írok, ami foglalkoztat, ez pedig sokszor az ékszerek. Másrészt pedig egyre kevésbé van kedvem igazán belső dolgokról írni – érintőlegesen meg tényleg nincs értelme.
Ez van.

0

0

Előzetes 2009-re / Preview of 2009
Fülbevalók / Earrings

0

0

Éjjeli tánc erre
0

0

I have been thinking about photographing my jewelry with a model for a long time, but either I did not have any ideas, or did not have time, or both. Yesterday I made the first steps: here are the pics of the first experiments; and of course new works. Guess which is my favourite!

****
Már régóta gondolkozom azon, hogy az ékszereket modellen is fotózzam, de eddig vagy nem volt jó ötletem, vagy idő híjján voltam, vagy egyszerre mindkettő. Tegnap megtörtént az első lépés: imhol az első kísérleti fotók; természetesen új nyakláncokkal és fülbevalókkal. Találjátok ki, melyik a kedvencem!

Kék Angyal / Blue Angel

Luxushajó / Luxury boat Frida Angliában / Frida in Britain
Téli pipacs / Winter Poppy
Gothic Rock
Szombat este / Saturday Night
Péntek este / Friday Night

0

0

Among Etsy’s European Street Team’s members we had a game, called Secret Santa: the idea was to give someone a Xmas gift secretly. Those who wanted, could fill out a quastiannaire about preferences, and then people were matched based on their questionnaire by the game’s organizer, the superhero Mitsy, from Artmind.

I love this idea: secret gifts flying from one European destionation to another, all across this old continent. I always imagined it as the maps in the Indiana Jones-films: red lines crossing through and through the map of Europe, and after a while the map is fully covered with these lines.

So last week one of these Secret Santa red lines landed in my mail box. I was expecting a lot of packages from Etsy, so I was surprised about my package’s shape: it was much bigger than I expected. I rushed upstairs impatiently, and as I entered my flat, I started to tear off the packaging. (Sorry my dear Secret Santa!)

It turned out that I had a really lovely and caring Santa: Nicole from Babongo. She is a perfect match for me: she sent me an amazing pouch in olive color with a cute little orange flower-shaped brooch. And this is not all! Maybe we have telepathy between us, because she sent me a little pocket-mirror with a matching holder; I have been looking for these for months and months.

Thank you Nicole and Mitsy! I am so in love with this idea, that I have already signed up for Secret Easter Bunny.

*****
Az Etsy-s európai csoportban volt/van egy játék: Secret Santa, ami kb. a karácsonyi/mikulás húzásnak felel meg. Az egészet a nálam hőssé magasztosult Mitsy szervezte: mindenkinek ki kellett töltenie egy kérdőívet, és a válaszok alapján Mitsy párosította az embereket.

Az egész játékot úgy képzeltem el, hogy kicsi ajándékcsomagok röpködnek össze-vissza Európa felett, kb. mint az Indiana Jones filmekben ahogy a térkép felett piros csík húzódik, aszerint hogy Indy merre jár. Egy idő után meg tele lenne/lesz a térkép a sok piros vonallal.

Az én ajándékom múlt héten érkezett meg. Már eleve vártam csomagokat az Etsy-ről, de meglepődtem, mivel ez másképp nézett ki, mint amiket vártam. Türelmetlenbül felszaladtam, majd a lakásba érve letéptem a csomagolást.

Kiderült, hogy hihetetlen jófej Mikulást osztott nekem Mitsy: a holland Nicole-t, aki nagyon édes olivazöld táskát varrt nekem narancssárga virágos kitűzővel. De ez még semmi: úgy tűnik, hogy telepátia is van köztünk, mert még egy zsebtükröt is küldött nekem kis puha tükörtartóval; pont olyat, amit már hónapok óta keresek.

Köszönöm az egészet Mitsy és Nicole! Annyira tetszett az egész, hogy már jelentkeztem is a meglepetés húsvéti nyuszi játékra.

Táska + kitűző / Pouch + brooch

Tükör + szütyő / Mirror + holder

Mindent egyszerre / Trying to show everything

0

0

Furcsa nap volt ez a mai.
Az új munkahely egy időutazás. Kaptam széket és asztalt; ez utóbbit valószínűleg az 1970-es években gyártották. De ez hagyján, valószínűleg a kilencvenes években használták utoljára, mert az egyik fiókban egy tízfillérest, a másikban egy húszfillérest találtam (amiket 1996-ban vontak be). Egy harmadik fiókban meg egy kis jegyzetfüzetet kitépett lapokkal, a műbőrrel borított tetején egy névvel – nem emlékszem a névre -, s a név tulajdonosáról kiderült, hogy ő koordinálta a Szabó Család adásokat. Na, az ő asztalát kaptam meg.

0

0

Ma megyek először az új munkahelyemre.
Körömrágás.

0

0

Két furcsa esemény is történt tegnap.

1. Nem volt a táskámban toll.
Az elmúlt 10 évben mindig, minden táskámban volt legalább 5 egész, és 3 darabjaira esett toll. Az elmélet a háttere: nem lehet tudni sosem, hogy mikor kell valamit leírni. De tegnap nemhogy egy egész, de egy fél sem volt sehol a táskámban, pedig alaposan átkutattam.

2. Történt, hogy hazaértem éjjel, álltam a szekrény mellett és rápillantottam arra a gyertyatartóra, ami kék fújt üvegből van és még a Somáé volt. Nézem, nézem, és a benne lévő gyertya alatt lévő kis üregben látni véltem valami tárgyat. Kikaptam a gyertyát, ami alatt viszont egy másik leégett gyerta volt – valószínűleg 6-8 évvel ezelőttről. Rázom a gyertyatartót, és hallom, hogy valami kattog benne. Nosza, kés elő, elkezdtem kivakarni az ős-gyertyacsonkot. Pár perc alatt végeztem is: rázom a furcsa tárgyat kifele a gyertyatartóból, és kiesik egy alig használt 20 forintos-típusú öngyújtó.

Soma biztos vette egy trafikban, meggyújtotta a cigijét, majd letette az első helyre, amit talált…és az ott is maradt az elmúlt 9-10 évben. Kidobtam. A gyertyatartót is.

0

0