18, feb 2016

Mustang, szabadnak születtél – egy film és egy ékszer története

Nemrégiben megkeresett a Mozinet, hogy az általuk forgalmazott Mustang című filmhez készítsek ékszert. Már az ötlet maga nagyon izgamasan hangzott (filmhez ékszer), pláne, amikor elolvastam a film ismertetőjét, miszerint öt török lánytestvér történetén keresztül a női szabadságról szól a film. Nosza, nézzük meg, gondoltam: a film nemcsak az ékszer-felkérés miatt érdekes, hanem már maga a téma is.

mustangfilm

És valóban: a film tényleg a szabadságról szól, mégpedig abból a nézpontból, hogy ki hogyan reagál arra, amikor a szabadsága eleinte kicsit, majd később gyorsuló tempóban csökken. Őszintén szólva én végigszorongtam a filmet: a saját kultúrámban, világomban, családomban elképzelhetetlennek tartom, hogy a családom, a környezetem a filmben látott módon vegye el az egyéni szabadságom, és kényszerítsen rám döntéseket. Miután a film végén magamhoz tértem  a szorongásból, csak hálát éreztem, amiért nem olyan helyre születtem, ahol az egyéni szabadság ennyire alapjaiban kérdőjelezdik meg. Hirtelen belém hasított a tudat, hogy ami számunkra itt, Budapesten, Magyarországon, Közép-Európában természetes, mint a levegő (először a csapvizet akartam írni, de rájöttem, hogy Magyarországon sem mindenütt van csapvíz), az másutt közel sincs így.

Éppen ezért az ékszer a film egyik kulcsjelenete alapján készült: az öt lánytestvér nagyon szeretne megnézni Isztambulban egy focimeccset, ezért elszöknek. A jelenetben a csodálatosan hosszú hajú lányok egy kicsi teherautó platóján utaznak, hajuk lobog a szélben, élvezik az ideiglenesen visszaszerzett szabadságukat. Az ideig-óráig visszakapott szabadság eme jelenete fogott meg: a hajszálak szabad szárnyalása, az élet élvezete az arcukon.

A fülbevalókat a Mozinet facebook oldalán ma (február 18.) még meg lehet nyerni, de utána is nézegethetitek az oldalukat, hátha felbukkannak még. Az egyébként Oscar-jelölt filmet pedig nagyon ajánlom mindenkinek, noha természetesen a magyar filmnek drukkolunk!

 mustangfulbevalo2

0

0

31, jan 2016

Kreatív kalandozás: pecsételés Artistamp-pel

Azt hiszem szellemileg mindig is a kalandozós típusba tartoztam, annyi mindent kipróbáltam már. Mindemellett azt is gondolom, hogy pont az ilyen kalandozások, új élmények táplálják legjobban a kreativitásom, úgyhogy erre most már tudatosan is ügyelek, hogy szellemileg ne daráljanak be a vadjutka-hétköznapok (mert azok is vannak ám!). Év elején kitaláltam, hogy havonta-kéthavonta kipróbálok valamilyen új dolgot, workshopok formájában. A sort az Artistamp-pel kezdtem a múlt hétvégén.

Judit, az Artistamp tervezője, és a saját grafikáiból készít pecséteket, amiket változatos módon lehet használni az esküvői meghívótól kezdve, az exlibrisig és a kreatív céges pecsétekig. A workshopján 2 pecsét készítésére van lehetőség, ami a rendelkezésre álló három óra alatt pont nagyon kényelmes. Mivel az ötvös iskolában volt olyan óránk, ahol metszetkészítést tanultunk, ezért a pecsétkészítési eljárás nem volt teljesen ismeretlen számomra. A különbség csak annyi, hogy a gumit jóval könnyebb karistolni, mint a rezet.

A foglalkozás egy rövid ismertetővel, bemutatóval kezdődik, majd jöhet a kísérletezgetés és az érdemi munka. Személy szerint én annyira belemerültem a gumi farigcsálásába, annyira lekötött, hogy csak fél óra múlva eszméltem fel az idő múlására. És ez jó jel: számoma a legjobb dolog belemerülni az épp aktuális tevékenységbe, csak a jelenben lenni; ez a legjobb kikapcsolás. És a tetejébe még két szuper pecsétem is lett, aminek az online megrendelőim örülhetnek, ugyanis ezentúl pecsétes borítékot visz nekik a posta!

Alább lássuk a képeket a workshopról, és akit érdekel a téma, annak a márciusi Artistamp workshopot teljes szívvel ajánlom!

artistamp wrkshop

artistamp workshop

3

4

5

7

9

11

12

0

0

20, jan 2016

Design menedzselés itthon: folyamatában tanulva

Nemcsak az ékszerek elkészítését szeretem: nagyon fontos nekem, sokszor ad flow élményt, de a saját márkám, vállalkozásomban nem csak ez van, ami érdekel, ami motivál. A Vadjutka Design Ékszer eddigi életében volt már sok-sok kihívás, megoldandó feladat (és kb. hetente jönnek az újabbak), de az egyik legnagyobb kihívást azt jelentette, amikor azt éreztem, hogy elérkeztem a határaimhoz.

Hiába vagyok cserfes, hiába tudok írni és fotózni, vannak dolgok, amik nem mennek olyan jól. Pár évvel ezelőtt eljött a pont, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy egyelőre az én képességaim és határaim adják ki a vállalkozásom lehetőségeit, viszont nem szeretnék a saját magam korlátja lenni. Azaz egyedül nem megy, segítség kell. A leginkább a sales területén voltak / vannak fejlesztendő képességeim, ezért úgy gondoltam, hogy keresek valakit, aki a sales és marketing tevékenységben is tud segíteni. Arra azonban nem számítottam, hogy a keresés egy évig fog tartani.

Szembesülnöm kellett azzal, hogy a designmenedzsment mikro- vagy kisvállalkózói szinten, egy alig létező szakma ma Magyarországon. Stratégiát váltottam: mivel pár évet multinál dolgoztam korábban, ezért tudtam, hogy olyan embert keresek, aki szintén dolgozott már multinál. Mindezt pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy multiknál dolgozva van esély arra, hogy az ember bizonyos fajta munka- és folyamatszervezést elsajátítson. De még így sem ment könnyen: épp egy régi, HVG-s ismerőssel cseteltem (én újságíróként, ő marketingesként vett részt a HVG életében egy ideig), akit arról kérdeztem, hogy nem tudna-e ajánlani valakit, amikor váratlanul közölte: de, magamat!

Ez volt Pallos Kinga, aki immár bő két éve segít nekem a sales és marketing területen, és közösen igen nagyon sokat tanultunk a mikrovállalkozói designmendzsment kérdésköréről. Mielőtt azonban ebbe egy interjú formájában belemerülnénk, szeretném beemelni a türelmes tőke fogalmát.

Három évvel ezelőtt kaptam egy remek lehetőséget arra, hogy egy féléves kurzus során közelebbről is megismerkedjek start-up vállalkozások logikájával, üzleti tervek írásával, ami a kockázati tőke bevonzásának egyik feltétele. Borzasztó hasznos volt ez számomra, mert rájöttem: ez a logika (ami nagyon gyors növekedésre épít, olyan gyorsra, hogy néha azon gondolkodtam, hogy ekkora növekedéssel a végén kiesünk az űrbe, vagy mi) és működésmód egyáltalán nem nekem való. Szembe jött viszont a türelmes tőke fogalma, ami sokkal életszerűbbnek és fenntarthatóbbnak tűnik, mivel a befektetett tőke (legyen az pénz vagy más) jóval hosszabb megtérülésével számol. Hogy miért fontos ez? Mert úgy veszem észre, hogy bármit is teszünk designmenedzsment címszó alatt, türelmes tőke – türelmes befeketetésként érdemes rá tekinteni, hiszen ez a műfaj nem egy villámhadművelet.

Most akkor rákanyarodhatunk a lényegre: mik a tapasztalatok a desgin / kézműves termékek menedzselésében, hallgassuk meg Kingát! (Kinga dolgozott többek közt a Havasi Budapest Reklámügynökségnél, a HVG marketingmenedzsereként, a National Geographic lapmenedzsereként.)

Mennyiben tér el a korábbi munkáidtól a kis kézműves / design márkák képviselete?
Az összes korábbi munkahelyem nagy szervezet volt, nagy büdzsével, bejáratott szervezti rutinokkal. Itt most csak kis büdzsé van, nincsenek működési sémák, a magán és a céges pénz összemosódik. Mondok egy példát. Amikor belevágtunk az első PIM-es együttműködésünkbe az alternatív kokárdákkal, akkor már a kezdetekben látszott, hogy ez jó lesz. De sajnos nem volt mód egyszerre nagyobb (több ezres) mennyiséget rendelni, hanem több kisebb rendelést tudtunk csak leadni, ezáltal nem volt kiaknázva teljesen a benne rejlő potenciál. Ez egy kissé frusztrált, de később arra jutottam, hogy nem szabad arra gondolni, hogy “mi lehetne”. El kell tudni vonatkoztatni a nagyvállalati működéstől, a közgáz tankönyvektől, attól, hogy ezt így vagy úgy ‘kell’ csinálni. Itt egyszerűen másutt van a sikeresség határa. Mostanra már vagy 10 márka átfutott az kezemen, és azt látom, hogy mindenütt ugyanaz a struktúra, ugyanaz a logika.

Pontosan mi az, ami szerinted más ebben a környezetben, mint a multiknál?
Elsősorban az, hogy nem csörög azonnal a pénztárgép, hogy türelmesnek, kitartónak kell lenni. Valójában szerintem ezeket a mikrovállalkozásokat, márkákat, úgy kell kezelni, ahogy a multikat kezelik a harmadik világban. Ott nem érvényesül a fejlett országok logikája, nincs is értelme olyan elvárásokkal nekirugaszkodni, mert csalódás lesz belőle. Egyszer olvastam egy cikket arról, hogy az egyik nagy tisztálkodási eszközöket gyártó cég szappanokat akart árusítani Indiában, de az Amerikában vagy Európában megszokott csomagolás egyáltalán nem volt kelendő. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy vágják több részbe az egész szappant és úgy értékesítsék: így sikerült eladniuk a szappanokat.

És mi az, ami működik?
Sokszor segítség egy vállalkozás életében, ha van egy külső szem, aki ránéz a folyamatokra. Több márkánál láttam már azt a folyamatot, hogy a pénzügyi céljukkal ellentétesen kezdenek el működni. Például az a céljuk, hogy pénzügyileg stabilizálódjanak, de mégis ezt úgy képzelik, hogy új üzletágba fognak. Ez szétfprgácsolódáshoz vezet, sok anyagi és munkaidő áldozattal jár, ami elvonja az energiát az eredeti üzletágtól.

A fejlődést – ami lehet akár business to business (b2b) partnerek megtalálása – nem feltétlenül attól kell elvárni, hogy nagyobb árengedményt adunk, vagy mégújabb honlapunk lesz, vagy egy új termékcsaládot fejlesztünk ki, hanem lehet a már meglévő termékekből összeállítani egy új, b2b üzletágat is. Mindenkinál lehet ilyet találni, csak egy kis kreativitás kell hozzá.

Hogyan?

Fókuszálni kell arra, hol lehetnek potenciális b2b partnerek, és nekik miért lenne jó a mi termékünk. Ez utóbbi részhez jön jól a marketinges múltam. Még a multis marketinges koromban mindig nagyon sokan jöttek, hogy eladjanak nekem valamit, de azzal csak nagyon kevesen foglalkoztak, hogy ez nekem (vagyis a cégemnek) miért jó. Én nem vagyok egy ízig-vérig értékesítő ember, de azt látom, hogy ebben a design / kézműves közegben az értékesítői és marketing szemlélet együtt működik. Itt nincs olyan, hogy valakinek csak marketing, vagy csak pr kell. Itt a márkaismertség önmagában nem elég: ez hosszútávon természetesen fontos, de közben enni is kell.

És miért csinálod ezt, hiszen ha jól értem sokkal nyugalmasabb és jobban fizető munkád is lehetne?
Mert a szabadság az egy adónem, és én ezt így fizetem meg. És mert folyamatos megoldás-keresésben van az ember, és ez izgalmas.

Kinga (sárga nadrágban) már tagja volt a költöztető brigádnak is a tavalyelőtti Palomába költözéskor

pallos kinga

0

0

07, jan 2016

Évértékelő 2015: Erősődő Éva

Tavaly ezzel fejeztem be az évértékelőtÖsszességében most úgy érzem magam, mint egy pillangó, aki éppenhogy elhagyta a báb állapotát. Azt olvastam pár napja, hogy a Kecske éve jön, ami tele valóra váltható kreatív lehetségekkel – amennyiben az ember képes bízni magában és saját magát képviselni. Úgy legyen. Úgy érzem, 2015 a növekedés időszaka lesz, hiszen egy fiatal pillangónak nőnie kell.”

Csodálatos és intenzív év volt: ez alatt az egy év alatt nagyon sok minden történt, mely történésektől megerősödtem.  Sok-sok évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy két Judit létezik: az egyik bent él bezárva, a másik pedig kint, és a kettő nem azonos. A tavaly elindul folyamat eredményképp a két Juditok közeledtek egymáshoz, és mostanra úgy tűnik, hogy lassan-lassan összeérnek. Ahogy apukám pár évvel ezelőtt mondta: nincs két élet, csak egy. Ez volt a felcsigázó bevezető, a rövid angol nyelvű összefoglaló után lássuk, hogyan alakult ez az év részleteiben.

Summary of 2015: a short English version

As usual I worked a lot throughout the year: I launched new animal jewelry in the Noah’s Arc collection, I had exciting partnerships and I was working hard with my silver works, making some really interesting and challenging custom orders. I became 40, and I had an amazing suprise party organised by my friends. I travelled to Rome and to Berlin, I danced a lot of tango (bought my first pair of proper tango shoes), and I had some really fun creative adventures with my friends.

Yet, the most important part happened inside of course: I think this was the most important year for me since I rebooted my life 10 yrs ago. I spent 2 or 3 lifechanging and magical moments in one of the sidechapels of St. Peter Cathedral (where I did not even wanted to go in), when all of a sudden a huge feeling of gratefullness hit me. Afterwards I felt so much more relaxed and stable, and it is in still effect. Later on I found this TED-talk about vulnerability by Brene Brown on facebook by accident, and it did change the way I see and handle relationships. (I bought her book as well.) I realized that if I open up myself, my soul than others do that as a reflection…. and I am not going to be eaten by a wolf or anybody. And the biggest change is, that the two Judits – one living outside, and one living inside – step by step, started to merge and I am immensely thankful for this for the tango and for the Contact-Impro Tango. (My father always said, that there are no two lives, only one.) 

Január
A szokásos lencseparti-tervszövögetés-somaalapítvány hármassal kezdődött az év, majd a hónap közepén egy hirtelen ötlettől vezérelve egy ezüst férfi karkötő ötlete pattant ki a fejemből egy születésnap alkalmára. Ezzel egyidőben ismét nekiveselkedtem / tünk az új website + webshop kérdéskörnek, valamint közvélemény-kutatást tartottam arról, hogy milyen állatokkal bővüljön Noé Bárkája kollekcióm. Szintén ekkor történt, hogy elszántam magam: (majdnem) minden péntek ezüstpéntek, azaz heti egy napot az ezüst munkáknak szánok az Ékezet Galériában, majd kicsit visszatértem az írás világába a tangós élményeimmel, gondolataimmal. A hónap végefelé megjelent egy rövid filmecske rólam, majd elvonultunk Tatára egy egészen elképesztően fantasztikus tangós hétvégére, ahol átadásra került életem első ezüst férfiékszere. Szintén ebben a hónapban alakult meg először a “tangókukac”, mely fantasztikus, univerzális egység-érzéssel töltött el.

jan1

jan3

jan2

Február
Rögtön egy szuperul sikeredett, gyerekeknek szóló ehető ékszer workshoppal indult a hónap, amit a hónap közepén fiúknak szóló Valentin napi workshop követett. Debütáltak az Illaberek c. darabhoz készített ékszerek a Katona József színház boltjában, majd intenzíven hangolódtam a tavaszra. Jártam tangós workshopon (ahova két ballábas cipőt vittem véletlenül), lett új segítségem a boltban, és a hónap végén palántáztunk, majd leejtettem és eltörtem a kisebbik fényképezőgépemet, s ennek sorsfordító hatása lett. Szintén ebben a hónaban döntöttem el: kerül, amibe kerül és hagyom magam vezetni, megpróbálom feladni a kontrollt.

feb2

feb3

feb1

Március
A hónap a törött fényképezőgép okozta nagy változással kezdődött: 15 év után búcsút mondtam a sima mobiltelefonoknak (és egyúttal a Nokiának), és okostelefonra váltottam. Ezután újra beindult az alterkokárda-biznisz, amely idén a nemzeti tollazatú tyúkkal egészült ki, majd a hónap idusán -életemben nem volt még ennyire vidám március 15-öm – mi lettünk a Nemzeti Integetők. Közben elkészült egy családi fa ezüst medál egy édesanyának, valamint plüsskutyából nyaklánc. Jártam vendégségben Bardócz Évinél és a hónap végén tudatosult bennem, hogy már nem vagyok mai tyúk:  elkezdődött a 20. érettségi találkozó szervezése, és igyekeztem megemészteni a tényt, hogy ősszel 40 éves leszek.

marc2

marc1

marc3

Április
Nagyon megtisztelő megjelenéssel indult a hónap: én lettem a Forbes “small and sweet” rovatának szereplője, majd vietnámi levest csináltam a Széder estére. Ezt követően teret adtam fotózási szenvedélyemnek és elindult az instagramom, majd egy felettéb üdítő Apacuka kerámia workshopon vettem részt. A lakásom tavalyra tervezett befejező-csinosítását végre megejtettem Tilka kábelek vásárlásával, és az új lámpák felszerelésével, majd mikor húgom szülinapi ajándékát – egy iphone-t – a kezembe vettem, akkor elvesztem, és 4 évnyi ellenállás tört meg bennem. Rájöttem, hogy én iphone-t szeretnék, semmi mást: ez enyhítheti az idő múlása felett érzett aggodalmamat. Április végefelé debütáltak Noé Bárkájának új lakói, a bálnák és az unikornisok, majd a hónap végére úgy éreztem, hogy végtelenül fáradt vagyok, levegőre, változásra, agyradírra van szükségem:a változtatás egy tangószünettel kezdődött.

 

apr2

apr1

Május
Május elsején esőben kirándulni aranyat ér, s valóban: a hónap elején két remek ötlet is született az áprilisban jelentkező kiégési jelek kezelésére. Instant megoldásnak egy hónap végi berlini utazás biznyult, míg a hosszabb távú megoldást egy reggeli beszélgetés adta: menjünk együtt Rómába, 10 napra! A két útnak már gondolata is enyhítette a fásultságomat, így újult erővel vetettem bele magam a Noé Bárkája kollekció debütálásába, WAMP-os tervezők bolhapiacába, és megünnepeltük a Paloma egyéves születésnapját. Mindeközben biciklis-fotós fiúkarkötő is készült, valamint egy nagyon különleges kocka formájú eljegyzési gyűrűpár. A tangószünet közben azért megvásároltam életem első igazi tangócipőjét, majd egy szép pénteki napon elvonatoztam Berlinbe öt svéd és húsz üveg sör társaságában. A berlini út fantasztikusan inspirálónak bizonyult számos szempontból: többek közt (újra) rájöttem, hogy az őrizgetett tüskék engem mérgeznek és ezáltal a kapcsolataimat, úgyhogy gyorsan ki is húztam az épp aktuálisat, melynek felszabadító és hosszan tartó hatása lett. A hónapot egy spontán, ám annál viccesebb pasikarkötős fotózás zárta.

maj1

maj3

maj4

Június
A tenger-elvonási tüneteim új, A Tenger nevet viselő ezüst medálban nyilvánult meg a hó elején, és intenzíven tervezgettük a római utunkat. Leugrottam a kisoroszi Duna-partra, majd később Siófokon táncoltunk egy nagyot. Később idézetes és gitáros ékszerek debütáltak a Rájátszással együttműködve, valamint rájöttem, hogy nincs kedvem írni, s így megkezdődött a blogszünet. Ezzel párhuzamosan lassan derengeni kezdett: az elfojtásnak, racionalizálásnak az égvilágon semmi értelme, csak magammal szúrok ki, úgyhogy elindult a csendes forradalmam, aminek az “irracionális az új racionális” nevet adtam magamban.

jun1

jun4

jun3

Július
A hónap elején elutaztunk Rómába 10 napra, ami igazi NAGY útnak bizonyult. Mivel az év egyik legfontosabb élményéről nem tudtam írni akkor, ezért ezt most teszem meg. Nemcsak maga a város és a fák nyűgöztek le, hanem felszabadító volt valakivel úgy utazni, hogy együtt és külön is nagyon jól tudunk lenni. A csúcspont a Szent Péter katedrálisban ért, egy kicsi oldalkápolnában (ahova be sem akartam menni, mondván, hogy nem is vagyok keresztény, mit csináljak én ott a sok imádkozó közt), ahol a padsorban ülve, a fenti ablakot bámulva egyszercsak, a semmiből jőve olyan mély hála érzés fogott el, amit még soha sehol nem éreztem. Könnyűnek és boldognak éreztem magam, és hálás voltam azért, hogy akkor és ott lehetek, hogy az lehetek, aki, és úgy általában hálás voltam az életemért, mindenért. Csodálatos volt, és később azt éreztem, hogy a bennem zsizsegő lény nagyrészt lenyugodott. (Római képeket itt lehet nézegetni.) Hazaérkezvén befejeztem gyorsan két, különböző féle Tenger gyűrűt, majd megünnepeltük, hogy húgom tanácsadó pszichológussá vált, valamint intenzíven készülődtem a Szigetre, közös árusításra.

JUL_1JUL_2

Augusztus
A hónap egy hirtelen jött éjjeli kiruccanással, és az érdi emelkedőn látott napfelkeltével kezdődött, majd Noé Bárkájának lakói egy hetet töltöttek a Szigeten, egy faházban. Időközben elkészült az első anya-lánya ezüst gyűrű,
meghívtak a Projekt Showroomba, és kiderült: már nem bírom az éjszakai rövidezést. Instagramon keresztül talált meg egy olasz blogger, majd sor került a 20. érettségi találkozónkra is, ahol egy igazán jót beszélgettem valakivel. Az inspiráló beszélgetést egy méginspirálóbb és meghatározó tánc (tangó) követte. A hónap végére egy hosszú ideje bennem érlelődő ezüst ékszer is elkészült, ami az Ölelés címet kapta.

aug1aug2

oleles_mix

Szeptember
Az első héten beszippantott a menekült-ügy és ételt/ruhát vittem, vittünk a kijelölt helyekre; közben közvélemény-kutattam, hogy milyen állatok kerüljenek fel Noé Bárkájára. Szintén ekkor történt, hogy a szemem elé került egy TED-előadás videója, ami nagy szemléletbeli változást hozott számomra, miszerint a nyitás nyitást indukál, s amely mind a mai napig tart. Később Jásdon sziklát másztunk és szív alakú fát fotóztam, majd elkészült egy újabb Családi Fa ékszer ezúttal karkötőként, és két évnyi érlelődés után a Csillagnéző Család is ezüstben, elsőként gyűrű formátumban. A hónap vége sűrűre sikeredett: cowboy táncot adtunk elő a győri tangótáborban, majd bő egy éves folyamat végeredményeként elindult az új weboldalam saját webshoppal. A hónap záróakkordjaként falat festettünk: fantasztikus élmény volt a semmiből közösen létre hozni egy szobát. 

szept1

szept2

szept3

SZEPT_1

Október
A hónap elején hivatalosan is elindult a saját webshopom, valamint megjelentek az első lajhárok Noé Bárkáján. Október 9-én pedig kezdetét vette az egész hétvégés fesztiválsorozat, melynek során betöltöttem 40. életévemet. Azon a bizonyos pénteki napon a meglepetéstől, a boldogságtól és a sok pozitív energiától sokkos állapotba kerültem: barátaim megszervezték, hogy életem különböző szakaszaihoz és részeihez tartozó emberek egyszerre és egy helyen ünnepeltek velem. Külön sokkot okozott az az elképesztő torta, amivel a tangós barátaim leptek meg, ami szintén
életemnek különböző darabkáit jelenítette meg marcipán formájában. A hónap további részében írtam egy posztot fiúknak arról, hogy hogyan érdemes elkezdeni az eljegyzési gyűrű vásárlását, majd utószülinapi ünneplésként leugrottunk Parádsasvárra egy nagyon pihentető és izgalmas hétvégére. Az október vége a gasztroélmények jegyében telt: a 23-i hétvégén töltött cukkinivirágot sütöttünk, majd elkezdtem megbarátkozni a csirkeszárnnyal. A hónap utolsó napján debütált az új őszi minta és Noé Bárkájának új lakói, valamint kacsintós töklámpást faragtunk.

okt0

OKT_1

okt10okt12

November
Ahogy az megszokott, az évvégi pörgés a novemberrel indult: készültem a karácsonyra, hónap elején ellátogattam a Család-Barát magazinba, majd elkészült a Csillagnéző Család nyaklánc is. Szembetaláltam magam életem első aprócska gyémántjával egy szíves gyűrű-megrendelés kapcsán, az Ékszerek Éjszakáján ékszertúrát vezettem ötünknek, majd a hónap közepén véletlenül orrvérzésig mulattam. Mindeközben elajándékoztam a tévémet, s így egy lassan 40 éve tartó hagyomány tört meg: életemben először nincs ott tévé, ahol élek; ezt már az első pillanattól élveztem. Ezt követően egy fantasztikusan kreatív és szórakoztató mogyoró-festő est kerekedett ki  (melynek eredményéről még rövidfilm is született), majd 30 embernek tartottam workshopot a Nők Lapja szervezésében. Később fiúknak való kitűzőket fotóztunk. Debütált az Amnesty International számára készített kollekció, majd a hónap végén elautóztunk egy rendkívűl érdekes és tanulságos tangós hétvégére Berlinbe, amit egy prágai levezetés követett.

nov1

nov11

nov3

NOV_1

December
Szuper hangulatú tangós Mikulással kezdődött a hónap, melynek eredményeképp videóra került hármunk közös Mikulás-tánca. Beindult a WAMP-dömping, és egy kisebb tévedésnek köszönhetően megszülettek a mutáns unikornisok. Elkészült az “Elengedés” névre hallgató, nagyon izgalmas ezüst karkötő, valamint a Kibontakozás nevű, épp kinyíló rózsákat
formázó női karkötő. Ezután felkérést kaptam egy, az elmúlt hónapjaimat új megvilágításba helyező nyakláncra, amely nagyon mélyen elgondolkodtatott. Később sikerült beszereznem az áhított csillag alakú lámpát, majd elkészült az Anya és Lányai gyűrűszett. A karácsonyt finom vacsorával köszöntöttük, majd elkezdődött egyhetes remete-életem, melynek során újra – és átgondoltam kapcsolataimat, motivációimat és úgy általában viszonyomat a világhoz. Nehéz, de nagyon hasznos egy hét volt.

Értékelés
A nyitás / erősödés éve volt a tavalyi: a 2015. év elején megfogalmazott további nyitás valóban nyitás volt, ám nemcsak új gondolatokat, új attitűdöket, új embereket engedtem be, hanem én magam nyíltam meg és ki. Rájöttem: ha én nyitok, nyílok, akkor a környezetem is nyit. Igazából azt érzem, hogy a 10 évvel ezelőtti újraindítás (amikor 3 hónap alatt egyszerre szűnt meg a párkapcsolatom és a lakás, ahol éltem, valamint a munkám) óta ez az év volt a legkomolyabb “szoftverfrissítés”. Új megközelítések, új hozzáállások, új szemlélet járta és járja át a zsigereimet, ami néha ijesztő, néha felszabadító, de mindenképp nagyon jó. És ebben nagyon sokat köszönhetek a tangónak és a Contact-Impro Tangonak.

Szakmailag ismét nagyon sok izgalmas feladat és együttműködés talált meg. Élveztem a sok ezüst munkát, melyek révén egyre inkább érzem: a tárgyak alkotásában nekem inkább a történetmesélési irány fekszik, ahogy az ékszernek kialakul egy története, egy személyisége, ami kapcsolódik a viselőjéhez.

Magán vonalon nyugodtabb, stabilabb lettem részben a római élmények hatására, részben pedig azért, mert fantasztikusan inspiráló kapcsolatokat éltem meg, s ezekért nem lehetek elég hálás a Sorsnak. … noha úgy gondolom, hogy semmi sem történik véletlenül. Sokáig úgy éltem / érzékeltem, hogy van a szakmai világom, ami egyre teljesebb, nyíltabb, egyre szabadabb, és van a magánvilágom, amiben más vagyok. Az év során, és főleg az év végére úgy tűnik, hogy a kettő elkezd(ett) összeérni, ami további változásokat hoz magával.

Hogy mit érzek 2016-ra? Egyfelől úgy érzem magam, mint egy nagy bársonyosan sötétkék madár, ami most kezdi igazán kitárni szárnyait…s élvezni a repülést, s elfogadni, hogy ott van, ahol van. Őszintén szólva gőzöm sincs, hogy ez mit jelent, de jól esik bársonyosan sötétkék madárnak lenni. Másfelől valamiféle teremtő erőt érzékelek: hiába csinálok már 13 éve ékszereket nap, mint nap, ezt csak most kezdtem el érezni a zsigereimben. 2016 talán kiteljesedés és el/befogadás éve lesz, ki tudja. Az elengedésé mindenképp.

kekmadarmix

0

0

02, nov 2015

Üveggyári kalandozás Parádsasváron: volt egyszer egy üveggyár

Pár hete Parádsasvárra vetett a sors egy barátnőmmel, amiről csak annyit tudtam, hogy a Mátrában van, és van ott egy wellness kastélyszálló. ‘Jó, hát csak eltöltök valahogy két napot dumcsival, evéssel és szaunázással’ gondoltam. Arra nem számítottam, hogy két szuperizgalmas napot töltünk ott, melynek csak kis részét teszi ki a lábáztatás.

Volt nekem ugyanis az üveggyűjtő szenvedélyem jópár évvel ezelőtt, ami azért nem múlt el nyomtalanul: amikor megláttam az “Üveghuta balra” táblát, elég nagy izgalomba jöttem. Úristen, meg lehet nézni, ahogy készül?! Mint kiderült, nemcsak nézni, hanem üveget fújni is lehet az üzemeltető, Art Glass Parád jóvoltából. Kész, elvesztem: a Mátra sárga-vörös-zöld-barna falevelei, az elképesztő változatosságú és mennyiségben növő gombafajták sem tudták elterelni a lelkesedésem a másnap reggeli programról. Időközben beszélgetésbe elegyedtünk a boltossal, az üveghutásokkal és az üveggalériással (a kérdezősködői múlt visszaköszön!), melyekből kiderült, hogy a parádi üveggyárat még II. Rákóczi Ferenc alapította, és nem sokkal a 300. születésnapja előtt, 2000-es évek derekán a tulajdonos befektető hirtelen bezáratta az akkor körülbelül 400 embernek munkát adó gyárat. (Az üveggyár történetéről bővebben itt.) Ami tényszerűleg és szabad szemmel látható a történtekből az egy lepusztult, kibelezett gyárépület, ahonnan a gyár dolgozói valamilyen úton-módon kimenekítettek valamennyi üveget, melyek most az Önkormányzat épületében található galériában láthatóak és vásárolhatóak meg.

1

Tehát a meglátogatott üveghuta nem itt található: a hajdani üveggyár két  üvegtervezője saját magának és kísérletezéseinek hozta létre azt a kis hutát, melyet a főtervező fia, Rénes Marcell pályázati támogatással korszerűsített és üzemeltet. Úgy tűnik, hogy a terv bevált: mi nagyjából huszadmagunkkal osztoztunk az üvegfújási bemutatón, míg az előző napon nagyjából ötvenen látogattak a műhelybe.

Na és a lényeg: a fújás, illetve üvegtechnikázás. A “fiúk” a hutában virág-, hattyú- és söröskancsó-bemutatót tartottak, mi meg természetesen elkerekedett szemmel és tátott szájjal bámultuk.

Készül a hattyú…

hattyu_mix

… és a söröskancsó.

korso_mix

Természetesen a kipróbálás sem maradhatott el amolyan wildjuditos módra: kitaláltam ugyanis, hogy a söröskancsó formából hagyjuk el a fülét és akkor pont jó váza lesz belőle. Ezt még megtetéztük azzal, hogy a fújás után a levegőt egy picit szívjuk vissza, ami által behorpad az üveg oldala: ez utóbbit már nem én csináltam, mert féltettek, nehogy túlszívjam.

Igen, ezt én fújtam, és a képen látható úriember szívta 😉

6

A végeredmény 1-2 héten belül megérkezett: meglehetősen elégedett vagyok vele.

vaza_mix

Végezetül pedig egy kedvcsináló összeállítás az őszi Mátráról <3 10 

0

0

30, Már 2015

Vendégségben Bardócz Évánál és Mrs Pearlpixie-nél / Visiting friends: Eva Bardocz and Mrs Pearlpixie

bardócz évi műhely

(Scroll down for English text)

Bardócz Évát már sok-sok éve ismerem. Már akkor ismertem, amikor nem is tudtam, hogy ismerem: abban a jóga stúdióban dolgozott, ahova sokáig jártam. Nem emlékszem mióta, de a szemem sarkából mindig követettem a fejlődését: noha stílusban mások vagyunk, ez nem akadályoz meg abban, hogy lenyűgözzön az a finom, stabil és konzisztens világ, amit felépített. Távolból szorítottam neki, amikor érkeztek a gyerkőcök, végignéztem a lakásuk átalakítását és drukkoltam, amikor nemrég megnyílt a saját műhelye Várpalotán. Igazából már akkor gondoltam arra, hogy el kéne látogatnom oda, de elsodort az ősz meg a tél, majd egy szép február végi napon ráírtam: akkor a következő szombaton én is mennék látogatóba,  bérlőtársának, azaz Dia barátnőjének, Mrs. Pearlpixie-nek a hivatalos műhelynyitására. És ennyi: hosszú évek “szemezése” után, így találkoztunk tudatosan, huzamosabb időre.

Éva és Dia műhelye beszippantott: imádtam fotózni a csipkéket, kristályokat, a finom részleteket, a natúr színek tisztaságát. Alább egy kedvcsináló képes beszámoló a műhelyről: ha Várpalota felé jártok, mindenképp kukkantsatok be egy kis felfrissülésért!

***

I have known Eva Bardócz for long-long years, but our relationship was rather an online one, and even from a distance.  Our style is quite different from each other, but I truly admire her delicate and consistent world, she had built up throughout the years. I followed her from the distance when she started as a “maker”, when she gave birth to her kiddos and when finally she decided to have her first studio last year, together with her friend, Dia of Mrs. Pearlpixie. I have managed to visit them in the beginning of March finally: I loved photographing their studio, the laces, the crystals and the pureness of natural colors. Below you can see some photos and get a bit of their atmosphere!

bardócz éva műhelye

évi műhelye

studio of eva bardocz

eva bardócz

évi műhelye várpalota

mrs pearlpixie

jersey dia műhelye

menyasszonyi ruhák mrs pearlpixie

jersey dia műhelye

Bardócz Éva

bardócz éva

Éva és Dia

bardócz éva és jersey dia

0

0

Lakásátalakítás karácsonyra / Flat makover for Christmas

lakásfelújítás

Scroll down for English text

Amikor május elején belefogtam a lakásátalakításba, akkor azt a célt tűztem ki magam elé, hogy karácsnyra már egy megújult és élhető lakásban lakjak. (A lakásátalakítás indulása, háttere itt olvasható, és itt.)  Novemberben még magam sem hittem volna, de sikerült! Noha a kezdeti tervekhez képest sok minden változott – kezdjük ott, hogy eleinte még csak átrendezni akartam -, de így most pont olyan légkört áraszt, amire vágytam. Tiszta, letisztult(abb) tér, kevesebb bútor, kinyílt tér, barátságos színek és nem utolsó sorban van kanapém: ami miatt az egész történt. Útközben például megszabadultam a könyveim kb. felétől: mivel már egyáltalán nem tekintem magam sem újságírónak, sem szociológusnak, és most nem látom, hogy valaha is szociológusként dolgozzak, ezért a szociológia könyvtáram nagy része új otthonra lelt; olyan helyekre kerültek, ahol biztos többet forgatják őket, mint én. (Aztán meg ha valaha kellenének, akkor még mindig ott a könyvtár.)

Szintén megszabadultam majdnem az összes bútoromtól – melyeket anno sok-sok pénzért csináltattam – csak azért, hogy lomizhassak párat, vagy apróhirdetésekben kutakodhassak hónapokig. De megérte. És nem utolsó sorban megszabadultam az elmúlt 17 évben felhalmozott tárgyaim nagy részétől is, melyek egyik-másika már rég megérett az eltávozásra, csak…. Mindig van valami csak.

Emellett pedig megfogadtam egy tanácsot, amit még a folyamat elején kaptam: türelem, várjam ki, amíg a megoldások kiforranak. ÉS valóban így lett. Az eredeti tervekben például szerepelt egy térelválasztó, a megoldás mikéntje azonban csak nem akart jönni, minden egyes ötletben volt valami, ami nem tetszett. Aztán a folyamat végére kiderült: azért nem tetszettek, mert nem kell, jobban érzem magam elválasztó nélkül. Összességében nagyon sokat tanultam (ismét) ebből a folyamatból: érdemes kivárni amíg megérik egy-egy megoldás, ötlet, semmint rohanva ráerőszakolni valamit a térre (vagy magamra). (Oldie but goodie bölcsesség.)

Legvégül pedig szeretném megköszönni azt a rengeteg segítséget, tanácsot, gondolatot, inspiráló szavakat, amiket kaptam Apukámnak, húgomnak és Pistinek, valamint Bennek, Katának, Juditnak, az Idea tanodának, a Vintage Bazaarnak, Colorbarnak, Erikának, Bélának, Irénnek, Anesznak, Anikónak, Zsoltnak, Dórának, Dianának, Borinak és a szomszédoknak, akik elviselték, hogy sok hónapon keresztül a folyosón festek / festünk.

A rövid angl nyelvű összefoglaló után láthattok pár előtte-utána képet is!

****

When I started the flat makeover in May, I had an aim: to finish it, and to be with my family in a new flat by Christmas. (You can read more about the background and the launch here.)  Well, I can proudly say: I managed to reach my aim, though I did not thought I could do it in November.  Though a lot of things changed compared to the original plan – for example I only wanted to rearrange my furniture in the begining -, over all everything looks and feels what I was longing for. The space became more open, more clean, and the atmosphere and colors are friendly, and above all: I have a couch now, a furniture I started the whole journey for.

Along this flat makover journey I got rid of most of my furniture – those that I had custom made for a lot of money years ago -, and most of my sociology books, thinking that someone else will make a better use of them, as I am nor a journalist nor a sociologist any more. What I learnt during this proccess is that it is useless to force the solutions, I have to wait patiently until they come, I have to let myself to see what my life and/or the space requires. (Oldie but goodie wisdom.)  I would like to thank the lots and lots of help, thoughts and inspiration for my family, fr my friends and my neighbours, who did not say a word throught the long months of painting my stuff on the corridor.

Below you can see a few before-after photos: enjoy them, as I do!

A dolgok szaporodtak az évek során / More and ore stuff along the years

lakás 2006-2011

…mígnem 2014. májusára már csak én nem voltam otthon / …untill I did not feel myself at home in my flat by May 2014

flat makeover 2014 may

Terv 1. / Plan 1.

lakásfelújítás terv 1.

Terv 2: apukám számol / Plan 2: my dad is calculating

lakásfelújítás terv 2.

…és jött a segítség / and the helping hands arrived

lakásfelújítás segítség

Átmeneti állapot / Work in progress

lakásfelújítás - átmenet

Sok-sok utánajárás, módosítás, munka és kitartás után: (majdnem) KÉSZ! / After so many hours of persistence, work and changes: it is (almost) READY!

flat makeover result

A fogasról lógó képek installációt különösen szeretem / I especially love the illustrations hanging down from a rack

lakásfelújítás eredmény

lakás átalakítás

flat makeover result

0

0

Kirándulás: Pécs és a Zsolnay negyed / Getting out: Pécs and the Zsolnay quarter

pécs, eozin mázas kút

Pécs, Zsolnay-kút / Pécs, the Zsolnay-well

Húgommal sokat gondolkodtunk, hogy mit is adhatnánk apukánk XYZ. születésnapjára – ő mindig 46. mond -, és arra jutottunk, hogy felesleges egy huszadik inget vagy könyvet venni, legyen inkább valami közös családi élmény. Így ennek jegyében pár hete Pécsett jártunk: fő uticélunk a Zsolnay negyed volt, de azért sétáltunk egy nagyot Pécs belvárosában, és beugrottunk a Leonardo kiállításra is.

Mivel én leginkább a véletlen barangolás, helyi improvizáció híve vagyok, ezért kettőnk közül húgom volt az, aki alaposan felkészült a kétnapos kirándulásra: ezt a remek írást vette alapul, és jól jártunk vele. Bandukoltunk sokat a lenyűgöző pécsi belvárosban, megnéztük az eredeti bútorzattal és legalább 100 éves pénztárgéppel rendelkező Sipőcz-házat (gyógyszertár volt valaha), elképesztően finomakat ettünk a nem olcsó, ám tényleg nagyon jó Jókai-bisztróban, és még az inspiratív Leonardo kiállítást is belezsúfoltuk a szombati programba. Vasárnap következett a Zsolnay negyed, melyre tényleg érdemes legalább egy napot szánni, és még így is belezsongott később a fejem a temérdek szépséges porcelántól és a család történetét taglaló sztoriktól. (A szívem meg abba sajdult bele, ahogy a háború után a rendszer kigyomlálta majdnem az összes addigi porcelán-formákat, könyveket, anyagokat: azaz összetörtek mindent.)

A betűkből elég mára ennyi, most jöjjenek a képek!

***

As a b-day gift to our father, we decided with my sister, that instead of the 100th book or shirt, we give a family trip to him.  Our destination was Pécs, former Cultural Capital of Europe, which is an amazing city, and one of the most famous porcelain company is located there: the Zsolnay Porcelain. The aim was to visit the Zsolnay Cultural Quarter – which is a museum showing the products of the Zsolnay factory from the beginnings in the 18th century, as well as the history of the family behind it -, but we also had nice walks in the city, that was totally renovated when Pécs became Cultural Capital of Europe in 2010. If you ever happen to visit Pécs, you should deifinitely stop by the Sipőcz-house, that was a pharmacy for more than 100 years, and you can see the original interior as well as a very-very old (and working!) cashing machine. I also recommend to visit the Jókai bistro, which is – I think – the best restaurant in town. For more – rather visual – information scroll down: photos are coming!

Öreg pénztárgép nem vén pénztárgép: Sipőcz-ház / A very old cashing machne in Sipőcz-house

petőcz ház pécs

old cashier machine

petőcz-ház pécs

A pécsi bazilika / Cathedral of Pécs

Pécs, bazilika

Pécs, basilica

Pécsi séta / Walking in Pécs

Pécs town

rust

Pécsi színek

őszi levelek / fall leaves

Cifra kémény a Zsolnay negyedben / Clorful chimney in the Zsolnay quarter

Zsolnay negyed, cifra kémény

zsolnay negyed pécs

Színminták a múltból / Colors from the past

zsolnay porcelain tiles - zsolnay quarter in pécs

Zsolnay csempe a 19. századból / Zsolnay tile from the 19th century

zsolnay tile / zsolnay csempe

Zsolnay szobrok az 50-es évekből / Zsolnay figurines from the 1950s

retro zsolnay porcelán

…és a 60-as évekből, eozinnal / … and from the 60s, with eosine

eosine zsolnay porcelain

eozinos zsolnay cica porcelán

A rózsaszín-gyűjtemény: nincs két egyforma / The pink collection: there are no identicals

rózsaszín gyűjtemény / the pink collection

Egy szerény Zsolnay kút a negyed parkjában / A sort of modest well in the park of the quarter

zsolnay kút / zsolnay well

Itt jártunk / We were here

család

0

0

Mit jelent nekem a tangó?

tango embrace

forrás: verytangostore.com

A tavalyi évértékelőben azt írtam, hogy 2013 második legjobb döntése volt elkezdeni tangózni. Most már úgy gondolom, hogy megosztott első helyen van a Caminoval. Miért?

Mert úgy érzem, hogy kinyit, megváltoztat. A zsigereimben érzem az alakító erejét.
Pontosan úgy érzem magam, mint amikor 2008-ban elmerültem az európai etsy-s közösségben. Akkor beszippantott egy olyan pozitív és támogató nemzetközi online (és később offline) közeg, ahol rengeteget tanultam a közösségi munka, az egymás támogatásának fontosságáról, az építő kritikáról, a dícséret erejéről. Egy új univerzum nyílt akkor ki nekem. Most ismét ez történik, csak egy másik világ nyiladozik épp.

Pont egy éve kezdtem. Tudatosan választottam ezt akkor, amikor tavaly nyár végefelé azon gondolkodtam, hogy mit is csináljak másképp, hogyan szabaduljak ki abból a kalitkából, amibe réges-rég bezártam magam. Már nem akartam egy n+1-dik intellektuális – beszélgetős – módszerrel próbálkozni, hanem olyanra vágytam, ahol az érzékelésé a főszerep, ahol a jelenben kell lenni, és ahol férfi-női kapcsolódás van érintés szintjén is.

Számomra a tangó inkább egy eszköz a változtatásra. E tánc révén sokkal intenzívebben találom szembe magam, érzem a saját határaimat, nehézségeimet. E tánc állandó figyelemre, állandó rugalmasságra, állandó reagálásra, az érzéseimre való állandó hallgatásra késztet. Mindez persze nem könnyű (nekem): az elmúlt egy év tele volt a saját falaimba való ütközésekkel, folyamatos harccal magammal, hogy ne hagyjam ott az egészet a francba csak azért mert nehéz (nekem). De pont ugyanúgy tele volt felszabadító percekkel, órákkal, amikor éreztem, hogy túllendültem valamin, hogy épp tökéletes harmóniában vagyok magammal, a táncpartneremmel és úgy egyébként az univerzummal.

Félreértés ne essék: itt most nem arról van szó, hogy nehéz megtanulni a lépéseket, mert alapvetően nem nehéz (szerintem). Inkább arról van szó, hogy nekem kihívás a lépéseket vezérlő “szoftvert” – azaz hogyan figyeljek a vezetőre, magamra és a zenére egyszerre – összerakni. Olyan ez, mint a fotózás: a fényképezőgépet kezelni, a gombokat nyomgatni, az optikát tekeregetni pár nap alatt meg lehet tanulni, a többi az rutin. Ahhoz, hogy jó képet készítsünk (szűrők nélkül), egy saját látásmód kell, és az nem feltétlenül van a fényképezőhöz csomagolva.

A minap egy argentín tanárnő vendégeskedett ott, ahol tanulok. Azt magyarázta nekünk, lányoknak, hogy a tartásunkban nyilvánuljon meg az, hogy kinyitjuk magunkat a táncpartnerünknek. No igen: többek közt ez az a terület, ahol – szépen kifejezve – fejlődésre van tér számomra, ami a kihívás. És igazából pontosan az ilyen kihívásokat kerestem …és jóval többet kaptam / kapok, mint korábban gondoltam. Mindehhez pedig nagyon nagy arányban a Contact Impro Tango tanárai, Judit és Béla, járult hozzá, valamint a sok tangóstárs, akiktől már rengeteget tanultam. Köszönöm.

0

3

Büszkeség: balkonkert 2014 / Being proud: balcony garden 2014

saját paradicsom

Balkonparadicsom balkonkorianderrel / Tomato and coriander from my balcony garden

Teljesen érdemtelenül nem írtam egy sort sem idén a balkonkertemről, pedig most aztán tényleg megérdemelné. Két év küzdelem után idén először volt minden majdnem tökéletes. Azaz nem söpört végig a növényeken valamilyen gomba/baktérium fertőzés, nem voltak tetvek, nem ázott szét a gyökerük, nem száradtak ki, és még idejében elkaptam az alattomos vándor poloskákat is. Az előző évekhez képest csak egy dolgot csináltam radikálisan másképp: amikor láttam, hogy dzsungelesedik a paradicsom, visszavágtam. (Korábban azt gondoltam, hogy hagyni kell burjánozni, ha már a természet így alkotta meg. Hát nem.) Ennek köszönhetően egész nyáron a saját fűszernövényeimmel főztem, a saját padron paprikámat ettem és így őszre a paradicsomok is beértek és igen: nagyon más az ízük, mint a boltié. Mit ne mondjak: büszke vagyok a növényeimre.

***

It is a shame that I did not write about my balcony garden this year, when after two years of struggling, this year was almost perfect. Meaning: there wasnt any kind of epidemic among the plants, (almost) no irritating insects, no overwatering, so everything turned out to be working. I only did one thing differently compared to the previous years: when I saw that the tomato is starting to become a jungle, I cut it back. (Earlier I thought that I have to let it grow if nature gave the ability for the tomato to grow. No, I dont have to let it grow.) As a result I used my own herbs during the summer, I ate my own padron paprika and by the beginning of fall my tomatoes are ready to eat. And they are so delicious! To sum it up: I am proud of my plants!

Balkonkert kora ősszel / Balcony garden at the beginning of fall

balkonkert / balcony garden

Padron paprika

padron paprika

Bazsalikom / Basil

bazsalikom / basil

Paradicsom / Tomato

paradicsom / tomato

Fűszernövények: majoranna, rozmaring, koriander és rukkola / Herbs: marjoram, rosemary, coriander and ruccola

fűszernövények

Rozmaring / Rosemary

rozmaring / rosemary

Levendula / Lavander

levendula / lavander

A sarokban megbújva: kövirózsa / Hiding in the corner: succulents

pozsgások / succulents

0

1