Új utak: üzleti fejlődés / New paths: getting business education

growth / növekedés

forrás / source

Scroll down for the English text.

Sosem tanultam közgázt, vagy üzleti menedzselési dolgokat. Pontosabban az egyetemen voltak ilyen óráim, de huszonévesen egyáltalán nem érdekeltek az üzleti / közgáz tárgyak, azért csak elvétve jártam be ezekre az órákra, és igen: puskáztam ezeken a vizsgákon.

Tavaly nyáron 180 fokot változott az életem, amikor úgy döntöttem, hogy fejest ugrok az ismeretlenbe és az előző 9 évben hobbiként szolgáló ékszertervezés lesz a főállásom. Az azóta eltelt másfél évben egyre erősödött bennem az érzés, hogy a jelenleg gondolkodási struktúrám nem teljesen alkalmas arra, hogy a (jelenleg) icipici cégemet menedzseljem, és hogy gyökeres változásra van szükségem. De persze csak a “mást akarok” érzés volt meg, hogy mit az nem.

Augusztus 21-én kaptam egy levelet, amiben egy ismerős arra buzdított, hogy jelentkezzek egy üzleti terv író kurzusra, melynek jelentkezési határideje másnap van. Gyorsan megírtam a jelentkezést, és egy hónappal később kiderült: a 110 jelentkezőből engem is beválogattak a résztvevők közé.

A jelentkezés amúgy abból állt, hogy motivációs levelet kellett írni, s mialatt ezt írtam, rá voltam kényszerítve arra, hogy elgondolkozzak: mi a fontos nekem, mit is akarok a vállalkozásommal. Mostanra már kiderült számomra: egy ilyen aprócska, kézzel készített ékszerekre szakosodott vállalkozás menedzselése sem egyszemélyes show, és igenis szükségem van egy kis csapatra, segítségekre a jövőben. Ez pedig elvezet a nagy kérdéshez, ami nem más, mint a fenntartható növekedés.

Szeretném megtalálni annak módját, hogy hogyan lehet fenntarthatóan növekedni: és itt most nem csak a környezetvédelemre gondolok, hanem az egyén élete szempontjából fenntartható. Mindemellett a fenntarthatóság azt is jelenti, hogy egy közösség része vagyunk, hogy együtt dolgozunk, hogy segítjük egymást. Úgy gondolom, hogy csak így lehet lokálisan és globálisan is túlélni ezt az időszakot.

Pénzügyi befektetési szempontból viszont a fenntartható növekedés gondolata nem lehet nagyon vonzó gondolom, mivel az lassabb növekedést jelent. Ugyanakkor meg vagyok arról győződve, hogy errefelé kell tartani.

Tehát ez az, amit igazán szeretnék: fenntarthatóan szeretnék nőni, lassan, de kitartóan, ahogy a fák is nőnek. Fogalmam sincs, hogy ezt hogy kell csinálni, de biztos vagyok abban, hogy idővel megtalálom a módját.

****

I have never studied economics or business management things. Well, I had classes that I should have attended during university years, but at the age of 20-something I was not interested in business at all, so I rarely attended these classes, and yes: I cheated on these exams.

My life have changed in 180 degrees since last summer, when I decided to jump into the unknown and turn my long time hobby into a full-time job. In the last approx. 1,5 years that has passed since, I started to feel, that my way of thinking is not 100% suitable for managing my (at the moment) tiny-little company, and I need some structural change. I only had the feeling of wanting something else, but not knowing exactly what.

On 21st August I got a mail from a friend, that a business plan writting course will soon start and the application deadline is on the next day. I quickly wrote the application, and within a month something new has started again: out of the 110 applicants I was selected to participate in this business plan writting course.

The application proccess consisted of writting a motivation letter, and while writting this letter I was forced to think about my business: what I want and what is important for me. By now it is clear for me: managing even a small handmade jewelry business is not a one-woman show, and I need to put together a small team in the near future. This leads to the next big question which is sustainable growth. I would like to find the way of growing in a sustainable way: not only meaning sustainable in the eco sense, but also sustainable for one’s life. Sustainability also means being part of a community, to work together, to help each other. I think this is the only way we can survive both globally and locally.

As of now, sustainability is not a very catchy notion for investors I presume , since it – also – means slower growth. But I do believe that sustainability, sustainable growth and economy is what we should head for.

So this is what I want to do: growing in a sustainable way; growing slowly but persistently, just like trees do. I have absolutely no idea how to do it, but I am pretty sure I will find it out by time.

0

4

Merengő: az elveszett generáció

lost

Forrás

X/Y generáció: a múlt heti Figyelőben megjelent nemzedéki szótár szerint így hívják a rendszerváltás előtt születetteket. Pontosabban azokat, akik a 60-as évek végén, 70-es években születtek. Azaz mi: a Ratkó gyerekek gyerekei és az OTP-gyerekek.

Egy ideje már forog bennem a gondolat, hogy a mi generációnk valahogy más, valami gyökeresen más. Arra az egyszerű tényre gondolok, hogy azok a fiatalok, akik már “eszüknél voltak” a rendszerváltáskor – azaz esetleg felsősök voltak, gimnazisták, vagy épp elkezdték az egyetemet – egészen más rendszerbe szocializálódtak, otthon és az iskolában egy másik rendszerben való érvényesülésre készítették fel őket, mint amibe aztán hirtelen csöppentek, amikor nagyjából egyik napról a másikra megváltozott a világ.

A Figyelő már említett cikke tulajdonképp a Z generációról szól, azaz azokról, akik a rendszerváltás után születtek. Ők nem akarnak felnőni, nem akarnak leszakadni, az “élet nagy” kérdéseivel kapcsolatos döntéseket kitolják ameddig csak lehet. Mindeközben persze ez a generáció rugalmas, mivel nem az élethosszig tartó állások Kánaánjába születtek bele; számukra természetes, hogy a karrierépítés nem feltétlenül egy egyenes vonalú egyenletes mozgás, valamint a külföldi munkavállalás teljesen reális opció számukra.

Ehhez képest pedig itt vagyunk mi, az X/Y generáció, akik azt látták otthon, hogy a karrier egy egyenes vonalú egyenletes mozgás, a munkahely többnyire a nyugdíjig tart és 60 éves korunk után kiszámíthatóan mehetünk nyaranta a telekre. Mire azonban elérkeztünk oda, hogy boldoguljunk az életben a világ fordult egy nagyot. A cikkben a Z generációra jellemzőnek mondott új modell (patchwork karrier, élethosszig tartó tanulás, atipikus foglalkoztatás) akkoriban jelent meg, amikor mi kiléptünk a munkaerőpiacra, csak épp nem erre kondicionáltak minket. Így aztán sokan nem lehetőségként élték ezt meg, hanem zavarként, ahogy a vasorrú bába állhat a mágneses viharban, azaz elveszetten.

A kiszámítható, biztonságos életpálya modell eltűnését mindemellett keresztbe metszi a férfi-női szerepek átalakulása is. Míg ez az átalakulás már szüleink generációjában (baby boomerek, Ratkó-gyerekek, stb.) elkezdődött, valahogy úgy érzem, hogy az újraleosztás folyamata, az igazi meccs az a mi generációnkra maradt olyasmi kérdések formájában, hogy lehet-e egyszerre karrierje (bármilyen értelemben) és működő (!) családja egy nőnek. A férfiak ugyanúgy egy új kérdéssel találták szembe magukat ezen meccs során, nevezetesen hogy a családfenntartáson kívül hogyan tudják integrálni a saját életükbe a nők megváltozott szerepét, azaz mennyire lehet újraelosztani a családi munkamegosztást.

Az elveszett generáció nem azért elveszett, mert eltűnt (sőt, igen népes!). Azért elveszett – vagyis látom elveszettnek -, mert a korábban biztosnak hitt pontok hirtelen eltűntek, és az új viszonyítási pontok csak lassan fejlődnek ki, s azok keresgélése folyik. Mondhatni az elveszett generáció egy útkereső generáció, amibe a “felnőtt” (jelentsen bármit is) élettel kapcsolatos döntések kitolása is belefér, vagy akár az, hogy a generáció tagjai harmincas éveik közepén (midlife!) kezdnek saját ötlet alapján valamit megvalósítani.

Ki mit gondol? Van egyáltalán ilyen, hogy “elveszett” generáció?

0

1

Wednesday Wisdom / Szerdai gondolatok

cambridge by nightCambridge by night / Cambridge éjjel

Wednesday Wisdom is a game initated by Naomi and Anna from TheHouseofmouse, and it is about helping others by sharing something you know. I have been planning to play for long, but never knew what to write; I was thinking very hard to find a good and practical subject – and while doing this I forgot about the most obvious subject that I know and love: photography. So today I am going to talk about how you can improve your photography skills in general, not only object photography.

In my view photography is about gadgets in 30% and about views and attitudes in 70%. This means that one can have great photos with a point-and-shoot camera as well. Of course a good SLR camera is always better, but nothing – incl the newest and coolest camera – can substitute practice. So how can you practice, how can you improve?

There are two  complementary options. The more comfortable is to study the photos of  famous photographers: how do they use light? how do they play with the shooting angles? how do they cut the borders of each photo? how do they arrange the picture? Here are some famous phtographers to start studying with.

The less comfortable option is to go out and shoot. Find a theme and tell a story about it. The theme can be anything: water, neighbourhood, market, church, transportation – anything. In each story try to tell us that what does that subject mean for you, what aspects do you think is important to understand the phenomena, what are the key features of the phenomena? You can start with anything, but be systematic: soon you will feel the improvement in the way you look at taking photos.

***

A Szerdai gondolatok egy játék, amit Anna és Naomi talált ki a TheHouseofMouse boltból. A játék lényege, hogy megossz a többiekkel valamit, amit tudsz, ezzel is segítve a közösséget. Már régóta akartam én is játszani, de sose jutott semmi az eszembe, amit írhatnék: annyira erősen gondolkodtam, hogy teljesen megfeledkeztem a legnyilvánvalóbb dologról, amit ráadásul imádok: a fotózás. Így tehát ma arról fogok beszélni, hogy hogyan lehet fejleszteni a fotózási készségeket – általában, s amely aztán kihat a tárgyfotózásra is.

Úgy gondolom, hogy a fotózás csak 30%-ban szól a kütyüről, kameráról és 70%-ban arról, hogy hogyan látsz dolgokat, hogyan állsz dolgokhoz. Így tehát egy egyszerű automata kamerával is lehet remek képeket csinálni. Persze egy jó kis digitális tükörreflexes gép jó ha van, de semmi – ide értve a legújabb gépeket – sem tudja a gyakorlást helyettesíteni. Akkor tehát hogyan lehet fejlődni?

Két, egymást kiegészítő lehetőség van. A kényelmesebbik változat a híres fotósok munkáinak tanulmányozása: hogyan használják a fényt? hogyan játszanak az expozíció szögével? hogyan vágják meg a képek széleit, hol vannak a képek határai? hogyan rendezik be a képet? Íme néhány híres fotós képe: itt lehet kezdeni az elemezgetést.

A kevésbé kényelmes lehetőség az, hogy az ember kimegy az utcára és fotóz. Találjatok egy bármilyen témát és mondjátok el annak a történetét. A téma bármi lehet: víz, szomszédok, piac, templom, közlekedés – bármi. Minden egyes történetben próbáld meg érzékeltetni, hogy mit jelent az a téma a te számodra, a téma mely aspektusait tartod fontosnak ahhoz, hogy más is megértse a lényegét, mik a téma legfontosabb jellemzői? Bármivel el lehet kezdeni, de lényeg a szisztematikusság: ennek segítségével viszonylag hamar érződhet az, ahogy a fotózási szemlélete változik az embernek.

0

7