Since 2006 I always write a summary of the previous year. My aim is to see what happened to me, which were the really important parts of my year, and I try to draw a conclusion in the end. My summary of 2008 ended with the conclusion, that in 2009 I have to learn to cope with financial instability. A few days later I wrote my last summary, my mother went to hospital and never came home again. A few months later I decided to give up a work for making jewelry. A few month later I met someone. So not only I had to cope with financial instability (which wasnt that bad at all, and above all it also stands for 2010), but with many different types of happenings. And what do I see in front of me? Possibilities. 10-something years ago I did not do what I really-really wanted, and did not tackle with certain situations. Now I got another chance – on every level.
This is my summary in English, I am really sorry my dear English-speaking friends, but translating the full text would be a little too much for me after the New Year’s party.

A tavalyi évértékelő vége az volt, hogy a pénzügyi nehézségeket kell megtanulnom kezelni. Hát ennél azért sokkal több mindent kellett azonnal megtanulnom 2009-ben, mivel annyira sok és ellentétes dolog történt. Nézzük akkor részletesen, hogy is volt ez a 2009-es év

Január
Bezárt a Judapest, majd elkezdtem egy teljesen új munkakört: tv-s szerkesztő lettem. Ennek kapcsán pedig újra láthattam a fotótanáromat: a 70 éves szülinapja alkalmából rendezett kiállításon találkoztam Fénerrel. Közben sokat jártam kórházba.

Február
Anyukám meghalt: pillangós koszorút csináltattam a temetésére. A pillangó állítólag a lélek szimbóluma. Valami transzcendens is történt még “a 40 napon belül”: a türkiz köntösében azt kérte, hogy engedjem el. Erről a hónapról nem is tudok mást mondani.

Március
A tv-s szerkesztői munkának vége szakadt és úgy döntöttem: az így támad időre nem keresek más munkát, hanem az lesz az “én napom”, amikor csak az ékszerekkel foglalkozom. Emellett rájöttem, hogy az ékszereim legtökéletesebb modellje az én kicsi hugom. A hónap közepén egy vándor átvándorolt, majd futhatnékom támadt, s egyből lefutottam a szigetkört. Majd a következő héten is, a rákövetkezőn, és az azután következőn is.

Április
Renate hatására új termékem lett: az absztraktok, amiket azóta is imádok. Volt egy vidám széderünk, majd kirándultunk a családdal és éreztem: a családi összetartás egyre fontosabbá válik. Közben pakkot kaptam a virtuális szomszédomtól, Bcharmertől, majd Greet révén érezhettem: milyen is az igazi összefogás.

Május
Sok-sok munka volt ebben a hónapban: wamp, ékszerek, új képeslap, hűtőmágnes. Kép pakkot is kaptam ebben a hónapban: Emily-től Norvégiából, valamint kdattától Magyarhonból. Május 25-n pedig megírtam az 1000. posztomat, valamint eldöntöttem, hogy újabb kalandra indulok hátizsákkal: megnézem a dél-olaszországi vulkánokat. A hónap végén John Malkovich-csal táncoltam, amit abszurd levelezés követett.

Június
Sokat fotóztam, fejlesztettem a boltot, majd meghívást kaptam egy várbeli galériába, aminek nagyon örültem. Közben konfliktusom támadt az egyik főnökömmel, így eldöntöttem: a következő évet már nem köszöntöm azon a munkahelyen. Az erkélyemet pedig belepték a magam ültette fűszernövények: jó volt a velük főzött étel. (Jelentem: túlélték a nyarat!) Ebben a hónapban meghalt a nagypapám is, aki az utolsó élő nagyszülőm volt.

Július
Újabb helyre kezdtem el ékszereket küldeni: a gyönyörű Hello Bluebird boltba. Új termékcsaládot – basic – vezettem be, amihez új fotózási háttér is került Belinda Kemp-től. Az abszurd levelezés kevésbé abszurd találkozásokba torkollott John Malkovich-csal, majd egy holdvilágos éjszakán…. Egy héttel később elutaztam Vulkánföldre.

Augusztus
Tökéletesen pihenten érkeztem haza Vulkánföldről, ahol jót fotóztam. Hazatérve három szál rózsa várt az ajtóban. (Igen, igen – ez olyan romantikus dolog, amitől minden barátnőm azt mondta, hogy “óóóóóh”.) Eleinte kicsit furcsa volt valakivel majdnem minden nap találkozni, de hamar megszoktam.

Szeptember
Újabb termékfejlesztés történt: a tollas pipacs, majd beruháztam egy ékszer-tartóba, tömör vasból. A hónap elején kinyílt a Hello Bluebird bolt, én meg nyáladzottam, hogy milyen szép is az.

Október
Sűrűbbé váltak a napjaim és rájöttem: nem elég már a heti egy nap ékszer-nap. Így hát döntöttem: a következő évtől heti két napom lesz ékszerkedni. Közben 34 éves lettem (most valahogy ez nem is tűnik olyan soknak), és ismét fotóztam: ezúttal a Nyóckerben. Nem sokkal később megszületett a sokpipacsos lánc, ami egy hosszú fejlődési folyamat eredménye. A hónap közepén óriási karalábéból főztünk főzeléket, majd kirándulás helyett ágyhoz kötődtem egy kis lumbágó révén. A hónap végén új játék indult az európai etsy-sekkel: az eladás-serkentő tündérke játéka.

November-December
Ez a két hónap összemosódik: annyira sokat dolgoztam az ékszerekkel, amilyet korábban el sem tudtam képzelni. Novemberi wamp, decemberi 3 wamp, valamint a saját boltjaim kissé lemerítettek, úgyhogy már december elején elhatároztam, hogy január első két hetében pihenek. Lélekben sokat készültem a felmondásra, ami zökkenőmentesre sikerült. Az év vége fele volt Etsy-s találkozó Bécsben, (a képekkel még adós vagyok!) valamint hanukarácsonyi parti, ami nagyon barátságosra kerekedett, valamint az utolsó előtti napon még Budapestről is sikerült elmenekülnöm az idilli Almásházára. Szintén az év utolsó napján befutott az a megkeresés, amit szerettem volna még az óévben.

Értékelés
Tudom, hogy minden éveben azt írom, hogy ennyire sűrű, hektikus stb. évem még nem volt. Ez most fokozottan igaz 2009-re: ellentétekkel teli év volt ez. Sokat gondolok anyukámra: a veszekedések, ellentétek egyszerűen homályba vesztek és mindig valamilyen bölcs mámékent jut eszembe. Sokat gondolok arra is, hogy miért most történtek dolgok, miért nem előbb, s válaszként mindig az jut eszembe: a megtett út számít igazán, nemcsak a cél.

Azt hiszem a következő a lehetőségek éve lesz. Egyes jelenlegi szituációkban hasonlóságokat vélek felfedezni a tizenpár évvel ezelőtti dolgokkal, s elgondolkodtam: miért is kapom újra meg ezt a labdát. A ma reggeli bambulásban rájöttem: akkor nem sikerült megoldani a kihívást, s most újra kaptam egy lehetőséget, s ennek örülök.

A lehetőségek más színtéren is jelen vannak: vajon képes vagyok-e növekedni úgy, hogy ne váljak saját magam gátjává? Úgy érzem, hogy ékszer-vonalon elkezdtek nyiladozni a kapuk: tudok-e élni ezen lehetőségekkel. Amúgy ez is egy labda az élettől: huszonpár éve nem mertem azt csinálni, amit igazán-igazán szerettem volna. Most újra itt a lehetőség, és ezért hálás vagyok.