(See English text below.)

Hát van az úgy, hogy valami nem sikerül. Még hosszas próbálkozásra sem. Ez most egy ilyen történet / ékszer, aminek természetesen nagyon sok tanulsága van.

Két hónappal ezelőtt Kati design kurzusán a “vonal”, mint forma volt a téma, vonalakból álló ékszert kellett kitalálnunk és megcsinálnunk. Nekem viszonylag gyorsan az az egyszerű megoldás jutott eszembe, hogy három vékonyka egyenes vonalat teszek egymás mellé elcsúsztatva, és egy pici kis plexi kört, hogy legyen benne némi dinamika is. A tervezést kivitelezés követte – és amikor 5 óra fűrészelés, reszelés, csiszolás és forrasztás után is ott tartottam, hogy nem elég jó, akkor elgondolkodtam. Olyan egyszerűnek tűnt a terv: három kis vonalacska, meg egy köröcske pitty-putty és kész is.

Hát baromira nem lett az, és nagyon hamar le kellett vonnom két tanulságot is. Az egyik az, hogy ami olyan nagyon egyszerűnek látszik, az ezer százalék, hogy nem az: sőt, nagyon nehéz. A másik, hogy az ötvös munkában elengedhetetlenül nagyon fontos a precizitás – amivel én hadilábon állok. Vegyük csak a fűrészelést: nagyon-nagy koncentrációt igényel tőlem az, hogy tökéletesen egyenesen fűrészeljek. Amint mikronnyit elkalandozik a gondolatom – ami nem nehéz -, elkalandozik a kezem is és hopp: már meg is van a tized milliméternyi félrefűrészelés. Ezt aztán lehet reszeléssel és csiszolással korrigálni, de ahogy egy rendszerbe beavatkozol egy ponton, úgy a rendszer többi részét is ahhoz kell igazítani. Magyarán: akkor a többi részt is reszelni és csiszolni kell, ami anyagvesztéssel jár, azaz a szépen kiszámolgatott méretek módosulnak valamelyest.

A fűrészelés persze csak az egyik rész, ahol el lehet rontani az ékszert. A másik a forrasztás: a rosszul, túl sok anyaggal forrasztott medál iskolapéldája e fenti, mivel a túl sok forrasz beragad a reszelővel megközelíthetetlen részekbe és úgy néz ki, mintha egy miniatűr hegy lenne az ékszeren. Harmadjára pedig a foglalással is sokat lehet rontani a helyzeten: az én esetemben például nem használt szegény medálnak, hogy helyenként túlzottan megnyomtam a foglaló szerszámot és ezért csipkés lett a foglalat – természetesen nem szándékosan.

Összegezve: két hónapon keresztül igyekeztem javítani a medál állapotán, de nem lett szignifikánsabb jobb. Úgyhogy úgy döntöttem nem hagyom magam, és csinálok másik vonalas medálokat, ahol majd jobban koncentrálok a fűrészelésnél, forrasztásnál és foglalásnál. Nem adom fel: egyszer csak sikerül valamit precízen kivágni!

****

OK, sometimes it is just not working . Not even after trying it very hard. This is a story about trying very hard an not succeeding, that has a lot of conclusions.

Two months ago I participated in Kati’s design workshop again, and we had to design and make a sterling silver jewelry with the theme “lines”. I quickly had an idea: three thin lines next to each other with a little red plexi circle to add dinamics.  I drew it, and started to make it – but after 5 long hours of sawing, filing, sanding and soldering I still was not content with the outcome, that made me think. It seemed so easy: three little lines and a small circle, and that is it!

Well, it is not, and I had two conclusions right away. First of all: something that seems so very easy is 1000 % that is is quite difficult. The other conclusion is that silversmithing is about precision – something that I am struggling with.

Lets look at sawing for example: I have to concentrate really well if I want to cut a perfectly straight line – if anything draws away my attention (that can happen quite easily) my hand goes with it, and there we are: a slight deviation from the straight line. It can be corrected with filing and sanding – but if you alter a calculated system, the whole system changes and you have to adapt other parts of the system accordingly.

Also, you can mess up the design with improper soldering and stone setting: I did both in my urge to make it better.Of course, it got worse. I used far too much soldering material, and pushed too hard the stone setting tool, so the setting has lacey edges.

To sum it up: I tried to make the pendant better for two months, but in the end it did not work out. I became nervous and decided that this cannot let me down, so I will make new “Line” pendants, and I try to concentrate even better while sawing, soldering or stone setting. I will not give up: someday I will be able to cut with the saw precisely!