***

Ritkán vállalok megrendeléseket. De ma feljött egy barátnőm: egy ruhájához akart nyakláncot venni a boltomból: még a ruhát is elhozta. Azonban egyik nyaklánc sem volt tökéletes, ám amikor felvette a ruhát azt éreztem, hogy ehhez a ruhához szívesen csinálnék egy nyakláncot. Mialatt dumáltunk elkészült a pipacsos nyaklánc, sőt még pipacsos cipődíszt is kért hozzá.

Before leaving Budapest I had an idea: why not make a workshop for making fabric jewelry? I quickly contacted the organizers, and they seemed to be happy to host this idea. In the beginning I was quite nervous, I wasnt sure if there was an interest in fabric jewelry quick projects. But I had to face reality: the participating girls and boys (well, we had one boy) were really enthuisiastic. Originally I wanted to have only one workshop – meaning only one afternoon – but they convinced me to hold another one as well.

***

Az elmúlt hetet vidéken töltöttük: egy nyári egyetemen vettünk részt nem messze Budapesttől. Szuper volt: jó ötletnek bizonyult a mindennapi életből kikapcsolódva olyan témákról hallani előadásokat, mint például ökopolitika és fenntarthatóság. Tényleg frissítően hatott szellemileg.

Indulás előtt pár nappal jutott eszembe, hogy tarthatnék akár én is egy workshopot a textil ékszerekről. Nosza, írtam a szervezőknek és ők örültek az ötletnek. Eleinte ideges voltam, hogy van-e egyáltalán igény ilyen fajta workshopra, de aztán szembe kellett néznem a valósággal: a résztvevő fiúk és lányok (oké, egy fiú volt csak) nagyon lelkesek voltak. Olyannyira, hogy noha eredetileg csak egy délutánt akartam ennek szentelni, kettő lett belőle.

Off we go with two of my favourites: my bike and Etsy /

Két kedvenccel indulunk: a biciklim és Etsy

The girls were very busy / A lányok nagyon el voltak foglalva

Match and cut / Válogat és kivág

Tatatatata! ready with her bracelet/ Dadadadada! Kész a karkötő

Another happy participant / Még egy boldog résztvevő

I also made something: a headband. Later I gave it away as a gift /

Én is csináltam valamit: egy fejpántot, amit később elajándékoztam

Tegnap olvastam ezt a bejegyzést Csili blogján, és arra inspirált, hogy megosszam: mi mindent tanultam az eddigi 2 és fél évben magamról és a világról, amióta Etsy-zek. Ezt a bejegyzést kicsit hiánypótlónak is szánom: angol nyelven nagy mennyiségű ötlet és olvasmány van arra vonatkozólag, hogy a kreatív (fél)bizniszben élők hogyan őrizzék meg mentális egészségüket és frissességüket, a vonatkozó magyar blogvilágban ilyennel még nem találkoztam, viszont nagyon fontos kérdésnek érzem.

Egymás segítése: az egyik legeslegfontosabb amit az Etsy-n keresztül tanultam. Sokszor mondják, hogy az amerikaiak mindenre azt mondják, hogy “fantasztikus”, “de jó”, “csodálatos” stb stb, és ezt nem lehet komolyan venni, hiszen ha minden fantasztikus akkor igazából semmi sem. Eleinte én is így álltam hozzájuk, kicsit nevettem is magamban a sok “lelkes” emberen. Aztán lassan megváltozott a dolog. Gondoljunk csak bele: mennyivel ösztönzőbb egy olyan környezetben létezni, ahol megpróbálják megtalálni a munkádban azt, ami pozitív és jó és igyekeznek kiemelni azt. Ez az első nagy segítség szerintem: megtalálni mindenkiben azt, amiben jó és azt erősíteni. (Ez nem jelenti azt, hogy ne létezne a kritika. Van, de az építő jellegű, és akkor, amikor valaki kifejezetten kéri, és inkább ajánlások formájában, pl így: én kipróbálnám ezt vagy azt a megoldást, vagy olvasd el ezt vagy azt a cikket, hátha találsz benne hasznosat stb stb.)

A második lépcsőfoka ugyanennek: egymás segítése tanácsokkal – minden témában. Ez nem azt jelenti, hogy ha valaki kérdezi, akkor el kell árulni az összes műhelytitkot. De olyan általános dologban, mint például “hogyan szervezzem a munkámat, ha egyszerre sok egyformát szeretnék csinálni”, vagy “hogyan lehet gyorasan és könnyen fotózási kellékeket fabrikálni” vagy “kinek milyen tapasztalat van a különféle akciókkal, árleszállításokkal kapcsolatban” meg lehet osztani másokkal a taasztalatokat.

Pihenés: nagyon fontos, hogy legyen olyan dolog, ami kikapcsol. Ez nyilván az adott kreatív tevékenység (volt), de abban a pillanatban, amikor már bármilyen arányban üzletként tekint rá az ember, ez megváltozik. Mindenkinek szüksége van pihenésre: a kreativitásnak is. Mindemellett a kreativitás az élményekből (is) táplálkozik, tehát muszáj megtalálni azt, ami kikapcsol és feltölt: legyen az főzés, kirándulás, séta, fotózás vagy bármi – s ezt viszonylag rendszeresen művelni. Elvégre a kreativitás akkor jön igazán, ha mentálisan jól van az ember, és ez pedig csak úgy lehetséges, ha tudatosan törődik magával és hagyja saját magát pihenni.

“Ő neki miért megy, nekem meg miért nem?”: Ez a tipikus kreativitás-ölő gondolat, minimum egyszer biztos, hogy mindenkiben megfordult. Bennem tuti. Annyi biztos, hogy nehéz átfordítani ezt a fajta gondolati kört úgy, hogy ne az ember energiáját szívja le, hanem inkább ösztönözze. Leginkább oly módon lehet megszabadulni az effajta gondolatoktól, hogy saját magunkkal, a saját munkánkkal foglalkozunk és nem mással. Érdemes ilyenkor átgondolni, hogy milyen területeket lehetne még fejleszteni a saját munkánkban (mindig van mit!).  Mindemellett az esetleges csöndesebb időszakok kitűnőek arra, hogy kísérletezzen az ember, hogy rég elfeledett terveket kipróbáljon, vagy egyszerűen csak pihenjen.

kép: Latyrx

Saját út: a másik legfontosabb, amit megtanultam – és folyamatosan tanulom -, hogy a “sikerhez” (bárhogy definiáljuk is) számtalan út vezet: mindenkinek a sajátja, nincs egy vagy két tuti recept. A kulcs ebben az, hogy a saját utad járd, amit nem minding egyszerű megtalálni. Számtalan “így kell ezt vagy azt csinálni” típusú olvasmányt lehet találni; én is belefogtam jópárba, ám 90 százalékuk csak energiapazarlás volt. Mindig van egy új hype (=olyan dolog vagy jelenség, ami hirtelen nagyon népszerű lesz), de mielőtt beleveti magát az ember át kell gondolni, hogy ez vajon illik-e a személyiségemhez, tudnám-e hitelesen csinálni. Hiába sikeres egy másik ember valamilyen új eszköz alkalmazásában, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy más is az lehet pusztán azért, mert igyekszik ugyanúgy csinálni. Ami az egyik embernek bejön, a másiknak nem biztosan. Hogy egy példát is mondjak: hiába mondják nekem sokan, hogy milyen jó dolog a SEO (keresőoptimalizálás), noha logikailag belátom, de a “klasszikus” formájában egyszerűen nem tudom csinálni, nem áll rá az agyam, nem érzem, hogy hitelesen tudnám csinálni. Úgyhogy most azon gondolkozom, hogyan tudnám mégis a magam ízlése szerint alkalmazni.

Mindezek csak random válogatás volt az olvasmányélményeimből és tapasztalataimból; nekem sokat jelentettek.

Yaay! I am going on a mini vacation again, but I leave my shop open. During my vacation I offer free shipping for everything in my shop ordered untill 25th July. I will refund every shipping fee via Paypal when I return on Monday.

***

Éljen, éljen! Megint megyek egy picike nyaralásra, de a boltom ezen idő alatt is nyitva marad. A nyaralás alatt ingyen postázom mindazon ékszereket, amiket július 25-ig rendelnek meg. A postázási költséget Paypal esetén visszautalom, más esetben pedig nem számítom fel.

***

A hétvégén vízitúrán voltunk a Dunán és fantasztikus volt: annyira kikapcsoltam, hogy most úgy érzem, hogy a fél fejem kitisztult. Most már csak a másik felét kell jól kimosni :-). Ahogy eddig is: hadd beszéljenek a képek.

Off we go: we passed under all the bridges in Budapest: this particular one is Erzsébet bridge / Elindultunk: minden egyes budapesti híd alatt elmentünk – ez épp az Erzsébet híd

Funny graffiti under a bridge / Vicces graffiti egy híd alatt

I just cannot ressist these flowers / Egyszerűen nem tudok ellenállni ezeknek a virágoknak

Relaxing after the first day / Pihenés az első nap után

Second day scenery / A második nap látványa

Morning coffee / Reggeli kávé

Lonely plant on the shore / Magányos növényke a parton

On my desk I have lace. I just bought them, and they gave me absolutely new design ideas for fall. I will show them as soon as I get the other type of material I have plans with.

***

Az asztalomon csipke van most. Most vettem őket és remek ötleteket adtak az őszi, teljesen új típusú dizájnokhoz. Meg is mutatom őket amint beszerzem azt a másik fajta anyagot, amivel terveim vannak.

Check out other desks on kootoyoo’s blog!
Nézegessétek mások asztalait kootoyoo blogján!

All day long I was longing for this. / Egész nap erre vágytam.

A few weeks ago a thought came into my mind: a thought that I let go every time it came in the last 15 years with excuses like ‘I cannot draw’, ‘I have to work’, ‘I am too old’ etc. But this time I did not let it go, and I remembered: after high school I wanted to learn silversmithing, but since both of my parents have/had university degree, I could not even imagine other life program, than going to university. (I remember when we made a list about  my priorities with my parents: silversmithing was on its top.)

So this is my big news: I dive into the very unkown again, and hopefully I will prove myself, that I can draw.

***

Hírem van. Izgatott és ijedt is vagyok egyszerre: visszaülök az iskolapadba; ötvösnek tanulok. Az iskola két évig tart és többek között nemcsak ezüsttel tanulok meg bánni (ez az izgalmas rész), hanem rajzolni is tanulok majd (ez az ijesztő rész).

Pár hete egy gondolat befészkelte magát az agyamba: az a gondolat, amit az elmúlt 15 évben mindig hagytam elmenni olyan kifogásokkal, mint például ‘Nem tudok rajzolni’, ‘Dolgoznom kell’ vagy ‘Túl öreg vagyok’. De ezúttal nem hagytam elmenni és eszembe jutott: gimi után tulajdonképp ezt akartam tanulni, csak lévén mindkét szülőm diplomás, fel sem merült bennem más élet-program, mint az egyetemre menés-diploma-munka stb stb. (Még arra is emlékszem, hogy a szüleimmel írtunk egy papírt, main a vágyaim-prioritásaim szerepeltek, és ennek a tetején az ötvösség volt.)

Tehát ez a nagy hír: újra ugrom az ismeretlenbe, és remélhetőleg bebizonyosodik, hogy tudok rajzolni.

photo/kép: erklaudia

]]> http://vadjutka.hu/dream-back-to-school/feed/ 19 http://vadjutka.hu/something-for-little-girls-at-wamp-egy-kis-aprosag-a-kislanykaknak-a-wamp-on/ http://vadjutka.hu/something-for-little-girls-at-wamp-egy-kis-aprosag-a-kislanykaknak-a-wamp-on/#comments Fri, 09 Jul 2010 22:36:07 +0000 vadjutka http://vadjutka.hu/?p=2353 Every time when I sell my jewelry at the Sunday Art Fair (WAMP) at least 2-3 little girls come to my stall and cant leave its colorful mix. Up till now I did not have anything for them, which is a shame: they are drooling and drooling, but they did not have the possibility to ask for anything.

Now it is changing: I made something for them: snap hairclips with poppies. Personally I find them very cute, and if my hair would not be like cotton candy, I would wear them for sure. I will be bringing them with me to this Sunday’s WAMP.

***

Minden egyes alkalommal, amikor kint vagyok a WAMP-on, legalább 2-3 kislányka időzik hosszan az asztalomnál; nem tudják otthagyni a színkavalkádot. Ugyanakkor eddig nem volt semmim a számukra, ami lássuk be ciki: nézelődnek, vágyakoznak, de még az esélyes sincs meg annak, hogy kérhessenek valamit.

Ez most változik. Csináltam nekik valamit: pipacsos csitt-csattot. Nagyon cukik szerintem, és ha a hajam nem lenne szénaboglya, akkor még hordani is tudnám őket. Na, ők most velem lesznek a vasárnapi WAMP-on.

Not only for little girs / Nem csak kislánykáknak