Hétvégén kézműves kaland gyanánt – mert ebből nincs elég az életemben – ellátogattam az Apacuka kerámia workshopjára. Már régóta odavagyok értük, ezért már egy hónapja vágtam már a centit, hogy mehessek Apacukás mintás tálakat csinálni (illusztráció fentebb).
Mit ne mondjak: eléggé élveztem. Szokásomhoz híven a végén lendültem bele, mivel az első két órában lefoglaltak a nyomóformák tömkelegével való ismerkedés, a szín – és formaválasztás, a nyomdázási lehetőségek. Szóval minden, ami egy kreatív folyamatban és egy workshopon előfordulhat. Noha az elkészült tálak csak 2-3 hét múlva nyerik el végleges küllemüket, addig is íme egy kis kedvcsináló nektek: egy-két munka közbeni hangulatfotó, valamint mások elkészült munkái.
Serénykedünk
“WAD” lett az én pecsétem (ami a beazonosítást szolgálja), mert nem találtam meg a “VAD” kombinációt
Nemcsak a kreatív lélek, a gyomor is kap táplálékot
Neuvirth Judit, az Apacuka kerámia szíve-lelke
Mások elkészült munkái: ilyen lesz majd a végeredmény