(Scroll down for English text.)

Egyre több olyan barátom hagyja (ilyen vagy olyan módon) ott irodai munkáját, és fog bele olyan dologba, aminek még véletlenül sincs köze papírokhoz, irodához, riportokhoz, ellenben valamit létrehoznak és az eredmény gyorsan látható, érezhető.

Most épp Daniról derült ki, hogy fantasztikusan főz, sőt mi több: nagypapától örökölt lakásában lakáséttermet nyitott Repeta néven. Pár hete volt a debütáló vacsora, amit egy morzsaparty követett ebédidőben: hát mondanom sem kell, hogy odaszaladtam egyet menzázni.

Van valami nagyon megnyugtató abban, amikor az ember „csak kiugrik egy fél órára” ebédelni, aztán egy hatalmas kinyitható faasztalos, békebeli étkezőben találja magát porcelán edényekkel és Állami Biztosítós kistányérkával. Majd elkezdi enni a palacsintatésztás levest az asztalnál ülő nyolc ismeretlen emberrel, akikről fél óra múlva kiderül, hogy mindenkivel van 1-2 közös ismerős. Már-már egy Woody Allen filmbe illő jelenet.

A menü persze isteni volt, el sem tudom mondani, hogy mik voltak – de alább van egy fénykép a hét fogásos menüről. Ennyit a fél órás sietős ebédről: amikor a hetedik fogás után, tele hassal még repetáért ügyeskedtem a konyhában, akkor megadtam magamnak a sorsnak, és elfogadtam: néha meg kell adni magunknak hétköznap ebédkor is a teret és időt, és igenis néha nagyon kell ilyenkor is a békebeli nyugalom. Elvégre nem lehet mindig 10 perc alatt belapátolni a spenótot a Főzelékfalóban.

***

There is this phenomena around me: more and more friends leave their office work (for this or that reason), and start something completly different thing that has nothing to do with paperwork, but it is about creating something and has instant result.

The new example is Dani: it turned out that he is a fantastic chef, and after inheriting a flat from his granddad he started his own flat-restaurant, named Repeta. The debut was a few weeks ago, and it was followed by a left-over party next day in lunch-time. I went ther thinking „OK, I stay here half an hour, and go back to work”. Wrong.

There is something very peaceful in sitting at a huge wooden table with porcelain dishes and old pictures on the wall, in the atmosphere of the turn of the 20th century.  And you definitely start to feel yourself in a Woody Allen film, when you have eight completly unknown persons around the table, but after half an hour you find mutual friends with everyone.

The menu was fantastic of course: it had seven courses, but I dont remember them – so I took a photo. After eating all seven courses, and bagging for more in the kitchen I had to draw the conclusion: sometimes you have to give yourself time and peace for lunch even on weekdays. When leaving the flat-restaurant I felt really refreshed after staying there 2 hours in this very civic atmosphere.

A menü: hét fogás ebédre?! / The menu: seven courses for lunch?!

A szakács nagyon elfoglalt / The cook is extremly busy

Palacsinta a levesbe / Pencake into the soup

Békebeli leves és hangulat / Belle Epoque soup and atmosphere

A főfogás csak az ötödik fogás volt / The main course was the fifth one

Limonádé a gyerekeknek, bor a felnőtteknek / Lemonade for kids, wine for adults