Megint találtam egy festőt, akitől odavagyok.
Az első Romvári Marci volt. Imádom: már csak egy igazi elhatározás kell, és veszek tőle képet.
Most egy interjút olvasgatva akadtam csodálatom új tárgyára: Cathy Nichols-ra. Egyszerre van benne Csontváry, Chagall és még valami más. Hogy ez a valami más micsoda, azt nem tudom, de elbűvöl, ahogy a színeket, formákat kezeli és legfőképpen az, ahogy vegyíti a különböző anyagokat. És mindez valamilyen speciális, légies-misztikus légkört kölcsönöz, ám nem azt a depresszív fajtát, hanem egy élettel teli, energikus, kiváncsi világot teremt.