Vissza a jövőbe-élményem volt. Lementem Füredre, abba a vasutas szállóba, ahol sokat nyaraltunk kicsi koromban, és 30 év után megint lesétáltam azon a lépcsőn, ugyanúgy. Két és fél éves voltam, amikor épp ott nyaraltunk. A kezemben egy tonikos (?) üveg volt, és futottam játszani, lefele a lépcsőn, egy fiú után. Az utolsó lépcsőfokon azonban elestem: az üveg belefúródott a tenyerembe, felvágta és ömlött a vér. 4-5 cm-s vágás keletkezett a jobb kezemen: a varrás még ma is látszik.

Szombat kora délután lesétáltam egy üveggel a kezemben azon a lépcsőn (jó, az üveg műanyag volt, és nem szaladgáltam egy fiú után), és egyfolytában arra a pici kislányra gondoltam, aki akkor elvágódott az utolsó lépcsőn. Ha film lett volna, akkor biztos odamontíroztam volna halványan a 30 évvel ezelőtti jelentetet: a főhősnő kicsiben hasraesve, élesen pedig a főhősnő 30 évvel később továbbsétál. Furcsa élmény volt.

Most meg itt ciripel a lakásban valami bogár: az ágy mögül jön a hang. Nagyon nem szeretnék ezzel aludni; nem is értem, miért pont engem talál meg a kerület összes bogara.