Itten van egy cuki hírecske.
Robotember a cseh kormányfő vacsoráján
Prága, 2003. augusztus 22., péntek (MTI-Panoráma) – Hibátlan, minden dadogástól mentes cseh beszédével, kecses járásával, sőt táncával, de jólneveltségével is igencsak meglepte Vladimír Spidla cseh kormányfőt az Asimo nevű robotember, aki mint a Koidzumi Dzsunicsiro japán kormányfőt kísérő hivatalos küldöttség tagja jelent meg csütörtökön este a prágai Hrzán palotában, hogy részt vegyen azon a vacsorán, amelyet a cseh politikus adott japán vendége tiszteletére.
„Jó estét kívánok, Spidla miniszterelnök úr” – mondta a 120 centiméter magas, fehér robotember, amikor belépett a palota dísztermébe. Miután a cseh kormányfő viszonozta köszöntését, kezet is ráztak. Az üveges arcú robotember, „akinek” mellén egy piros és egy zöld lámpa villogott, állítólag még rá is kacsintott vendéglátójára.
Néhány perccel később, amikor már minden vendég elfoglalta a helyét, Asimo poharat vett a kezébe, s rövid pohárköszöntőt is mondott. „Az emberek és a robotok barátságára” – jelentette ki a vendég. Míg a többiek hörpintettek egyet a pezsgőből, ő saját poharát letette az asztalra. „Még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy alkoholt fogyasszak” – mondta a szem- és fültanúk szerint kissé sajnálkozva.
Asimo egyébként nagyon jól elszórakoztatta a díszvacsora résztvevőit. „Örülök, hogy megismerkedhettünk miniszterelnök úr. Én robotember vagyok, a jóakarat nagyköveteként jöttem” – mutatkozott be az elektronikus csoda, amely hatalmas érdeklődést váltott ki a cseh lakosság körében. A média, nem tudni miért, Emilnek keresztelte el a kis robotjapánt, s most mindenki csak így emlegeti.
Amikor a felszolgált ízletes ételek és italok hatására oldottabb lett a hangulat Asimo- Emil ismét magára vonta a figyelmet. „Tessék megnézni, hogyan táncolok” – szólt a robotember, majd diszkó-királyként mozogni kezdett, nagy-nagy tapsot aratva. Úgy látszik, hogy őt is zavarta a kánikula, mert a tánc rövid volt,. Asimo meg is jegyezte: „Túl meleg van, jó lenne ablakot nyitni”.
Fiatal kora miatt nyilván nem maradhatott egészen az éjszakába nyúló vacsora végéig, s távozása előtt keresztapjáról is szólt néhány szót. „Ha Capek író úr most látna engem, bizonyára meglepődne” – jegyezte meg, majd a következő szavakkal távozott: „Jól éreztem magam itt. Jó éjszakát!” Csak az ajtóban fordult még meg, hogy búcsút intsen a kameráknak és a fényképezőgépeknek is.
Imhol a stílszerűen Asimonak keresztelt robot:
