Rájöttem, hogy mit akartam írni.
Asszem életemben először, tényleg komolyan aggasztanak a rám rakódott párnácskák. De a kicsinyítő képző használata annyira nem indokolt. Csak 2-3 kilót híztam, de úgy érzem, mintha kifolynék a ruháimból, mintha mindenki azon röhögne, hogy ‘hogy mer ez a csaj ilyen pólót felvenni, amikor kibuggyan a narancsbőre’…meg hasonlók.
Hibás önkép? Bárcsak…
Ilyenkor jönnek a fogadkozások: nem eszem kenyeret, sok zöldséget meg gyümölcsöt tömök magamba, többet sportolok, nem beszélek csúnyán stb. stb.
Csillogjon az a mérföldkő!
Mélységesen együtt érzek minden érettségire készülő diákkal. Emlékszem, amikor annak idején én készültem erre a megmérettetésre, folyamatos stresszben voltam. Hiába mondta mindenki, hogy “Hidd el, nem olyan nehéz, mint hiszed!”, biztosra vettem, hogy én leszek...