Rájöttem, hogy mit akartam írni.
Asszem életemben először, tényleg komolyan aggasztanak a rám rakódott párnácskák. De a kicsinyítő képző használata annyira nem indokolt. Csak 2-3 kilót híztam, de úgy érzem, mintha kifolynék a ruháimból, mintha mindenki azon röhögne, hogy ‘hogy mer ez a csaj ilyen pólót felvenni, amikor kibuggyan a narancsbőre’…meg hasonlók.
Hibás önkép? Bárcsak…
Ilyenkor jönnek a fogadkozások: nem eszem kenyeret, sok zöldséget meg gyümölcsöt tömök magamba, többet sportolok, nem beszélek csúnyán stb. stb.
Édes kis haszontalanság – élj a szabadsággal!
Lefogadom, hogy veled is előfordul: akkor érzed teljesnek a napodat, ha folyamatosan hasznos dolgokat teszel. Velem is gyakran van így, akkor is, ha épp szabadságomat töltöm. Pedig ha mindig csinálok valamit, akkor soha nem lesz...