„….

A műsorvezető hozzátette, végre újra nőnek érezheti magát. A kapcsolatukban ugyanis barátja a domináns. „Ő hordja a nadrágot, és mellette abszolút nőnek érzem magam” – áradozott az énekesnő…”

Már sokat gondolkodtam azon, hogy mi kell ahhoz hogy egy nő nőnek érezhesse magát. Pontosabban maga a kérdésfelvetés a probléma. Mert elméletben, ideális esetben ez nem kérdés, hiszen nem merül fel az, hogy nem-nő, nem-nőies is lehetne (és ide a „férfi” szó is bátran behelyettesíthető). Ideális esetben csak az ami, természetes, magától értetődő (bárki bármit is ért ezen).

A kérdésfelvetéssel az a probléma, hogy feltételez valami külső erőt, eszközt vagy akármit, amitől a nő nő lesz, mert egyébként meg nem az (állítólag). Szóval kell valami kellék: push-up melltartó, haspóló, rózsacsokor és pasi, aki uralkodik. És ez nekem furcsa: miért kell bármi külső erő, ami alapján valaki saját magát IGAZI nőnek definiálja magát; Szulák Andrea esetében egy férfi, aki tényleg hordja a nadrágot.

Persze itt most hosszasan lehetne csámcsogni a nemi szerepeken, a hagyományokról meg a változásról…de ettől megkímélem magam és mindenkit. A lényeg a lényeg: miért kell valami külső (akár társadalmi dolog, akár egy másik ember) ahhoz, hogy valaki nőnek/férfinak érezze magát?!