Kitört belőlem a vulkán, és nem tudom se megállítani, se szabályozni. Ijesztő és félek az ön és a közös elpusztításától is.
Két hasonlat jut az eszembe (a fentin kívül). Az egyik, hogy nem hagyom/juk a sebeket behegedni és addig kaparjuk, amíg véres nem lesz; a másik pedig az, hogy igazából a fekélyt távolítjuk el műtéti úton, ami nem fájdalommentes. Az egyik egy negatív folyamat, a másiknak meg lehet pozitív kimenetele. De nem tudom, hogy melyik van. Azt sem tudom, hogy mit akarok.
Akinek van mit megköszönni
Közeleg az év vége, a ballagások, pedagógusnap és már érkeznek az első megrendelések hozzám azoktól, akik a kedvenc tanárok munkáját szeretnék megköszönni egy emlékezetes ékszerrel. Ilyenkor nekem is eszembe jutnak azok az oktatók, akik segítettek...