Vallomás.
Újabb előítéletesség-önkutatás.
A lenti buszos kalandot ecsetelő bejegyzésben eredetileg “kisebbségi” kislány szerepelt a “roma” kislány helyett. BB írt egy levelet, hogy ez nem túl jó szerinte, és szó mi szó, előtte már nekem is megfordult a fejemben, hogy a “kisebbségi” kislány kifejezés 1. lekezelő 2. nem csak roma kisebbség él Budapesten. Szóval kijavítottam “romára”, azaz igyekeztem píszívé tenni magam.
De persze azért mert valaki píszí, az nem jelenti azt, hogy úgy is gondolja – mondhatnánk. Lehet.

****
Érdekes kérdés ez a mádia-oktatás: egyrészről tetszik, hogy valami “kortárs”, nem feltétlenül lexikális dolgot tanulnak a kiscsákók, másrészről meg úgy gondolom, hogy túlzottan fel van fújva a dolog, sok a leve de kevés a sűrűje; az oktatás során nagyon el lehet menni a “beszélünk a semmiről” irányba. (Ez csak egy megérzés; még nem vettem részt ilyen tanórán, de a hvg cikkből azt hámoztam ki, hogy átképzések, kiegészítő kurzusok révén tervezik előteremteni a hiányzó tanerőt, ami nekem a felületi kezelés érzetét sugallja.)

“Mivel a film, a televízió és az Internet átformálja a nyelvet, az értékrendet, a ritmusérzéket, az ízlést, a vágyakat, a hősöket, a tabukat, a művészetet és a műélvezetet, az alkotást és a befogadást egyaránt, a médianevelés a személyiségfejlesztés alapvető eszköze.” írja az OM oldalán olvasható MOZGÓKÉP ÉS MÉDIAISMERET tantárgy terve. Szóval, ez így van valamennyire, de azért mégiscsak nagy valamiféle nagyzási mánia, önigazolási kényszer benyomását keltik ezek a mondatok bennem.

ÉS…mindezek ellenére az a halovány gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy talán szívesen tanítanék ilyet gimnáziumban. Nem is értem…

****
Legközelebb ide megyek wc-re.