Budapester kollegám harakirizett.

Miért is?
Egy eseményről a blogján viszonylag markáns véleményt fogalmazott meg (tájékozódás: itt), amiért “kapott hideget-meleget”, ahogy írta a már nem létező naplójában.
(Attól a kérdéstől, most tekintsünk el, hogy a megfogalmazott véleménye mennyire volt alátámasztott, kidolgozott, vagy pusztán fikázódó.)
A lényeg, hogy sokan támadtak rá, veszekedtek, megsértődtek – már amennyire tudom a történetet.

Három konklúziója van ennek a számomra.
1. Bp. beletenyerelt a szar közepébe, és ez érthetően sokakat felizgatott.
2. A szar szar marad addig, amig nem lehet ÉRTELMESEN és NYILVÁNOSAN vitatkozni a dologról.
3. Bp. nem mert kiállni – nem védte tovább – nyilvánosan a véleménye mellett.

Összességében ez nekem nem tetszik. Semmilyen kérdésben nem fogunk egyről a kettőre jutni, ha veszekedés van a vita helyett, és ha az emberek nem vállalják nyilvánosan a véleményüket, aminek persze vannak következményei.

****
Ugye-ugye. GYF nem mindenkinek válaszol fél órán belül. :-)
Ez egy nagyon hasznos cikk.
A Péterfalvi Attila meg söpörjön a saját háza táján már!