Tegnap arról beszélgettünk, hogy hogyan is kellene ön-érvényesítenem, ami viszonylag kevéssé megy nekem. Mármint az a része, amikor a saját érdekeimért kellene kiállnom, úgy is mint nem szakmai, esetleg megalázó feladatok, fizetésemelés, hangnem, hülye poénok és mindaz, ami egy munkahelyen megeshet.
Érdekes módon kettévált nálam az, hogy önmagamért mennyire konfrontálódok és a feladatért – gondolok most itt újságcikkekre. Persze viszonylag ritkán fordult elő, hogy egy interjúalannyal veszekedjek, de egyszer elküldtem egy matávos nénit nagyon.
A mostani feladatom is ide köthető: ahelyett, hogy az asztalra csapnék, és azt mondanám, hogy a tudásomnak, képzettséágemnek megfelelő feladatot adjanak, ehelyett – ha rossz szájízzel, forrongva – tervezgetem a céges tanulmányok küllemét, amit persze senki sem fog használni. Az asztalracsapást még gyakorolnom kell.