Wasabi-evő verseny színtere volt ma a konyha, férfiasság-próbának is nevezhetnénk.
Résztvevők: ex-Budapester, a kreatívos kollega és én, mint cheer-leader.
A kezdet: egy kis hergelés. “Gyáva vagy?” – mutatott egy egyköbcentis wasabi-darabra ex-BP. “Megeszem, ha nem kell fizetnem az ebédért” – válaszolt a kreatívos. “Ha olyan nagy legény vagy edd meg te!” luciferkóztam egy kicsit én is. Szó szót, tett tettet követett és ex-BP egyre nagyobb wasabi-halmokat pakolt a szusijára. Az uccsó szusin már hüvelyknyi darab volt, a tetején gyömbérszeletkével. Ezt már a kreatívos férfiassága nem bírta: fogta és natúr magába nyomott egy kisujjnyi darabot.

Csend, fintorok, meginduló takony.

“Bazdmeg” – ez volt az első szó, amit ex-BP az első lélegzetvétel után mondani tudott. “Fáj a gyomrom” – válaszolt a kreatívos vörösödő fejjel.
Öt perc, és egy licsis tejberizs elfogyasztása után ex-BP eképp összegezte az ebédélményt: Na, ez egy jó kis szusmákolás volt!

****
Majd’ elfelejtettem. Florence Foster Jenkins. Jobb, mint Uhrin Benedek. Különösen az Éjkirálynő áriáját ajánlom a Varázsfuvolából az ő előadásában. Legjobban egy ugató egérhez lehetne hasonlítani, de ez igazából csak egy durva közelítés.

Akit érdekel a műsor is az katt ide.