Néha a fiúk is úgy vannak vele.
Még belegondolni is rossz, hogy ezt hányszor éltem át gimnáziumban. Ám annyival jobb volt a helyzetem, hogy nem kötöttem senki orrára, legfőképpen nem az érintettére. Tipikus távolból imádó kamasz voltam. Szuper volt agonizálni – még mindig jobb, mint a lesajnáló elutasítás. Vagy a nem lesajnáló, de elutasítás. Nem is volt részem benne; de kapcsolatom se volt sok.