A töröknél találkoztam L. Judittal. Vele a gimnáziumi évek alatt buliztunk együtt párszor, később teljesen eltűnt a horizontomról. Most előbukkant két tündéri gyerekkel.
És megint elfogott a frusztráció. Nehezemre esik ezeket az életkori változásokat gördülékenyen kezelnem, hogy a játszópajtásaim egyre inkább baba-mama úszóiskola-társak lesznek. Márha én is eljutok oda: fizikailag és mentálisan egyaránt. Tudom, nem jó ennek a korosztályi, virtuális nyomásnak bedőlni, de azért még pánikolni lehet.
Csillogjon az a mérföldkő!
Mélységesen együtt érzek minden érettségire készülő diákkal. Emlékszem, amikor annak idején én készültem erre a megmérettetésre, folyamatos stresszben voltam. Hiába mondta mindenki, hogy “Hidd el, nem olyan nehéz, mint hiszed!”, biztosra vettem, hogy én leszek...