„I would buy this wonderful morning, I would buy this wonderful feel” – énekeltem a liftben. Majd elbizonytalanodva meg is kérdeztem magamtól: mi vaaan? Gyönyörű hajnal? Mooost? És tényleg én énekelek?
Egy nap alatt sok minden történhet: például a beépített paragép visszakapcsol. Az átállást – aminek hosszát persze nem tudom – természtesen gondos előkészítés előzte meg: cirka két hónap munka. Mindennek jelei is voltak, amiket csak utólag azonosítok: például bionyugtató nélkul is tudok aludni már két hete. A visszakapcsolással egyidejűleg jobban kezdtem magam érezni, könnyebb lettem noha a végkifejlet talán még távol van. Vagy mégis közel.
Türelem, tornaterem – amúgy freeblogosan – nem szabad az elrózsaszínesített vagy az elfeketített friss agyi szüleményeket kivetíteni, általánosítani és legfőképp hamarjában dönteni.
****

A húgom elindult az önállósulás útján. Tegnap életében először aludt teljesen egyedül egy idegen helyen. Az új otthonában. Kicsit pityergett a telefonban, aztán jól aludt, hogy ma beiratkozhasson az általa választott felsőoktatási intézménybe. Pszichomókus lesz a lelkem.