Bajban a Nyitott Műhely, pontosabban a Laci. Már egy ideje – legalább egy éve – látszott, hogy nem fog menni az egyszemélyes műhelyvezetés, de most manifesztté vált: Laci segítséget kért.

És nekem beindult agyam; elméletben mindent megoldottam: a magam és Laci életét egyben. (Two in one!)
Az elmélet szerint félállásban a műhelyben tevékenykednék, szerveznék, takarítanék, dekorálnék, nyilvántartanék. Helyben lenne a kis gyöngyös/üveges sarkam. Néha délelőttönként, vagy kora délután kézműves foglalkozást tartanék gyerekeknek.
A másik félállásban pedig írnék: cikkeket meg világmegváltó tanulmányokat a világháló domesztikálásáról.
Az elmélettel egyetlen probléma van csupán: azt még nem találtam ki, hogy miből éljek. Minden elméletnek van egy gyenge pontja.

***
Észrevettem, hogy az elmúlt hetekben radikálisan megváltozott az észlelésem, vagyis amit a világból momentán felfogok. Mindenütt harmonikus kapcsolatban lévő, megelégedett, kedves párokat látok. A tegnapi este is így telt. Csak néztem kerek szemekkel; biztos a bugyuta barikára hasonlítottam.