Nekem például arra nem volt modellem, hogy hogyan is él együtt harmónikusan egy házaspár. És ez nem a veszekedések kiiktatását jelenti, ahogy eddig képzeltem. Annyira irritált vagyok ettől; a szellem a palackból dühöng most.
Pedig nem kenhetek mindent a szüleimre, hiszen már a harmadik ikszben is benne vagyok, elméletben van saját agyam, saját világképem ahhoz, hogy függetlenül a múlttól alkossak ítéletet, cselekedjek. De az értelmezési kereteket, a viszonyulásaim tartó oszlopait akkor is tőlük kaptam; hogy a genetikát ne is említsem.
És az is lehet, hogy harminc év múlva az én gyerekem szembesít majd azokkal a keretekkel, amiket tőlem/tőlünk kap.
***
“Brin és Page közös vállalkozása a munkahelyi környezetet is átalakította. A Googlereket – a cég dolgozóit – napi háromszori ingyenes étkezés illeti meg. Így a programozóknak ki sem kell mozdulniuk az irodából, s több időt fordíthatnak munkájukra. A Googleplexben ingyenes orvosi és fogorvosi ellátás, fodrász, valamint ruhatisztító várja a dolgozókat, hogy e szolgáltatásokat se kelljen házon kívül intézniük. A San Franciscóból bejáró munkatársakat vállalati buszok hozzák-viszik. A buszokon a drót nélküli internet-hozzáférés lehetővé teszi, hogy a dolgozók a kétórás úton se unatkozzanak, dolgozhatnak a legújabb feladatokon.” – olvasható a Gugli-munkások életéről a friss Hálóban.
Ez szerintem borzalmas. Basszus már annyi magánterük sincs, amíg elutaznak a munkahelyükre; annyira sem szakadhatnak ki a munkahelyről (a munkából), amíg elugranak az orvoshoz, vagy bárhova. A munkahely megszervez mindent ahhoz, hogy még véletlenül se menjelenek el értékes másodpercek nem-munkával. Ez egy totális munkahely.
***