“Azért szeretlek, mert megmondod, amit gondolsz. És én is megmondom” mondta S.Hanna anyukája. Furcsa volt ezt hallani, mert ez nem minden kapcsolatomra jellemző, és nem mindig. Miközben igyekeztem a lehető legtöbb babaszagot magamba szívni elméláztam: ‘háde mér nem (volt?) jellemző ez minden kapcsolatomra? mitől függ?
Persze ez így, kérdés formájában nem igaz, mert tudom (részben?), hogy mitől függ..a megfelelési csapdába-eséstől, a függőmódban létezéstől, legalábbis nálam.
De megdöbbentett, hogy menyire más kép tud kialakulni rólam különböző időkben, környezetekben, emberek közt.

***
Szárnyat kapott modernségem: tegnap már a számítógépen keresztül telefonáltam hugommal, és közben honfoglalóztunk. Ma meg skype-on üzentem meg apukámnak, hogy hozzon vaníliás cukrot. Lenyűgöz az, hogy a számítógépen keresztül telefonálok; valószínűleg úgy érzem magam, mint amikor egy évszázada (vagy több) az emberek elkezdtek kagylós dobozokon keresztül távbeszélni.