6-7 napja már nem alszom túl jól: állandóan a felújítással álmodok. Hol dobozkákkal, hol komplett szekrényekkel, hol pedig a glettelés szóval. Nappal pedig színekről döntök: okker sárga lesz az egyik fal, a fürdőszoba pedig égszínkék. Közben pedig aljzatokat és villanykapcsolókat tanulmányozok, hogy melyik milyen és hogyan lehet egyből négyet csinálni. (Megoldás: sehogy, maximum hármat, de akkor meg az esztétikai szegmens szenved jókora károkat.)

Mindezzel párhuzamosan pedig a szolgáltató embereken dühöngök, hogy nem képesek árajánlatokkal bombázni engem, hogy nem szólnak, ha késnek másfél órát. (Az igazat megvallva ez a múlt hétre volt jellemző, ma egy kicsit visszatért az emberiségbe vetett hitem, mert a konyhásnak második nekifutásra már sikerült a megigért időben telefonálnia, és az ajtós ember a késése okozta nagy leliismeretfurdalásától vezérelve (?) gyorsan elengedett tíz százalékot az árból.)

Ezen a héten el kell kezdeni foglalkozni a fürdőszobapolc – és matrackérdéssel, a jövő héten a fogantyúkkal és sínezéssel – drótozással (közben érkezik a csempe), aztán meg a világítással, a függönyanyagok, – és a különböző gépek beszerzésével, utána meg már érkeznek is a bútorok, amiket legalább négy nap lesz összeszerelni. És még biztos rengeteg dolog van, ami eszembe se jutott.

Egész emberes dolog ez a felújítás – pedig csak 32 négyzetméterről van szó – és még éjszaka sem hagyom abba. Pedig jó lenne.