**** *** ** *
Szolgálati közlemény: Töröltem a tagboard-ot, mert már elöntötte a tag-spam (vagy hogy híjják), és utáltam törölgetni, és egyébként is. Ha valakinek közlendője van az a kommentben tegye.
**** *** ** *

Eklektikus volt ez az elmúlt pár nap. Elkaptam egy esküvői csokrot, és egy héttel később pedig összepakoltam elköltöztem teljesen. Ennél ellentétesebb dolgok már nem is történhettek volna. (Persze az egyik néphiedelem – asszem -, a másik meg a valóság, a kettő között meg csak az agyam és a szívem talál kapcsolatot, noha ugyebár két, egymástól független eseményekről van szó.) Néha teljesen úgy érzem magam, hogy na, most azonnal szétszakadok.

A pakolás közben pedig jött egy gondolatom: állandóan mindenhova hurcolom magammal az elmúlt időket, és ez már túl sok. Rengeteg mindet kidobtam:
– Első pasim (back to 1993) gyűrűjét, amit odaadott, mielőtt Izraelbe mentem
– A nagy lila szemüvegem
– 1993-tól az öszes naptáramat, kivéve a tavalyit
– 1997. és 1998. évi adóbevallásaimat
– 1998-tól az összes havi bankszámla-jelentéseimet
– 2000-től az összes mobilszámlámat
– Nokia 2110, 3110 és 5110-es használati utasításokat
– Soma egyetemi jegyzeteit
– A saját egyetemi jegyzeteimet, legfőkéépen irdatlan mennyiségű fénymásolatot
– Soma pólóit
– Soma vasdobozát, amiben a pénzt gyűjtöttük (Azt hittem, hogy elvesztettem a kulcsát, de a pakolás közben megtaláltam. Kinyitottam, és párszáz forintnyi kétforintos volt benne. Kiraktam a kapu elé a kukára, rátettem egy cetlit, hogy “Vidd el!”. Két óra múlva már nem volt ott.)

Eszembe jutott, hogy ezt már korábban is megtehettem volna. Mindenesetre kicsit jobban érzetem mgam a nagy szelektálástól. Megkönnyebbültem, mintha letettem volna magamról egy kis súlyt. Persze azért maradt még cuccom, 15 doboznyi. (Ebből egyet már az új helyen ítéltem szanálásra.)