Döcögtem a buszon, és megint megérteni véltem valamit. Mostanában nincs gondom az ivással; ez persze nem jelenti azt, hogy minden este legurítok egy üveg bort. csak azt jelenti, hogy a korábbi három korty helyett most már akár két pohárral is meg tudok inni. Télen kiderült: három mézes pálinkáig vagyok hitelesítve, onnantól forog a szemem. Annakelőtte egy fél pohár bornál nem ment le több: egyszerűen azt éreztem, hogy a torkomon nem tudom lecsurgatni, mert nem megy át a kis nyíláson. De igazából valószínűleg az történt, hogy olyannyira féltem attól, hogy mi történik, ha az agyamban meglazulnak a korlátok, hogy fizikailag sem bírtam annál többet fogyasztani, amitől a gátló rendszer még ne mondta volna fel a szolgálatot.

Aztán tavaly nyáron egy buliban három tekilát is elfogyasztottam, és nem történt semmi. Télen a jégereket fröccsel vegyítettem, és akkor sem történt semmi. Semmi olyan, amitől félni kell, hogy kiderül. Valahogy elpárolgott a gátlórendszer.