BD-girl

Aztán arra gondoltam, hogy biztos mi is ilyenek leszünk: traccsolgatunk, a gyerekekről és a férjekről beszélgetünk, apróságokon rágódunk egy órát, amelyekről később persze kiderül, hogy semmi jelentősége nem volt. Azért persze van különbség, de ez inkább egyfajta tér-idő eltérés. Az anyuka-gyülekezeteket hallgatva 20 percben lezajlik egy élet (fele): megismerkedtek, összeházasodtak, szültek, disszidáltak, visszajöttek, elváltak, újraösszejöttek, megnősültek-férjhez mentek, csődbementek,meghalt, költöztek, érettségiztek, diplomáztak stb stb. Sűrítve megkapjuk azt, amit mi most megélünk.

Csak az anyukáknál tudjuk, hogy mi történt miután a Dezsőkét nem vették fel az egyetemre: az égvilágon semmi sőt, Dezsőke megtanult még egy nyelvet egy év alatt, majd felvették és most már ő is orvos, és saját praxisa van. (Pedig akkor, amikor épp nem vették fel Dezsőkét, az anyukák egymásra nézve szomorkodtak egy másik kávézóban.) Míg a saját történeteink most zajlanak, és nem tudjuk, hogy mi az a most nagyon jelentőségteljes dolog, ami 20 év távlatából már csak egy eltörpülő esemény.