Elkészült életem első padlizsánkrémje. Egyszerűen zseniális lett, még az izraeli Miki gyár is elismerően hümmögne (valszeg). Furcsa volt, mert sosem én csináltam, nem én voltam a padlizsánkrém-felelős. Talán ez is a függetlenedés része, hogy tevékenységekre kezdek nem úgy gondolni, mint dolgok, amiknek a társas viszonyban koreográfiája van.

Három fázisom van. Néha úgy érzem magam, mint gyerek, akit hanyagolnak az óvódában. Néha úgy, mint egy nagyobb gyerek, aki közeledik az óvóda kijárata felé, kissé riadtan visszapillant, maradna és menne is, de közben egyenletesen csoszog az ajtó felé. Néha pedig egyszerűen csak élvezem, hogy süt a nap, hogy emberek kedvesek, hogy többnyire jó dolgok történnek velem. Ilyenkor fiatal felnőttként gondolok magamra.