Az elmúlt időkben valamiféle ellenérzésem alakult ki a blogokkal kapcsolatban. Egy homályos, mocorgó érzés, amely most, egy konferenciablogos bejegyzés után kezdett testet ölteni.

Az zavar, hogy utolért minket (magyar netezők) a blog-hype. Mindenkinek van valamilyen relációja – többnyire a ‘nekem/ünk is kell egy’ attitűd – a blogokhoz, már aki úgy gondol magára (a szervezetére), mint egy fontos valaki/valami. És sokszor értelem nélkül – ahogy a konferenciablogos posztban is olvasható: minden elismerés mellett azért jogos kérdés, hogy a blogot kik csinálják és hogyan, és főleg miért.* Félreértés ne essék, továbbra is azt gondolom, hogy a blog fontos és jó dolog, kell az a ‘citizen journalism’, és nagyon fontos dolog – lehet/ne – a nyilvánosságban, csak a túlzott adagolással van bajom. Tisztára ugyanaz a kép, mint a kilencvenes évek végén, csak akkor az internet volt ami „mindent” megváltoztatni volt hivatott, most meg a blog.

* Most megnéztem egy másik konferenciablogot: az idei Internet Hungary konf.blogját, és hát a legtöbb hozzászólást az 5 db jelentette. Egy szóval lehet, hogy sokan nézték, de véleményt mondhatni igencsak szórványosan nyilvánítottak a valakik. Innentől meg nekem inkább egy tudósítás-halmazra hasonlít a dolog, ami elvesztette – egyáltalán itthon megvolt neki? – azt a tulajdonságát, ami nekem a blogban fontos: a párbeszédet, vitát.

Persze azért beleolvastam, leginkább a Gillmor-os poszt érdekelt, és az írás vége belémtalált, több szempontból is. Nemcsak azért, mert újságíró (is) vagyok, hanem azért mert már megint axiómaként vannak kezelve – hurráoptimista módon – dolgok, és nincs megmagyarázva, hogy miért.
„Egy kicsit ugyan utópisztikusan hangzik ez a kijelentés, de ha belegondolunk, akkor valóban ez lehet a civíl újságírás előnye a corporate mediaval szemben. Megvan az ’egy közülünk’ érzés, akinek előbb hiszünk, mint egy profi újságírónak. „

Kérdés: miért hisznek előbb a szomszéd ‘citizen journalist’-nak, mint a corporate media-nak? Pláne, amikor arról van szó, hogy „Gillmor a fejemben olvas. A pontosságot és a megbízhatóságot, mint fejleszthető tulajdonságokat, mondja a (nagyon közeli) jövő civíl újságírás fejlődési irányának.” Érvként már csak az elfogulatlanság hiányzik, de ugye azt meg senki sem gondolja komolyan, hogy a szomszéd ‘citizen journalist’ kevésbé elfogult, mint a ‘corporate journalist’. Tekintve, hogy objektív nézőpont nem létezik, de ez inkább közhely.

De azért még mindig ott a kérdés, hogy miért nem hisznek az újságíróknak? Merthogy tényleg ez a helyzet. De mitől lett így? És miért?