Végre valakivel jól lehetett táncolni. Alapvetően jól táncolt, de a lényeg, hogy többé-kevésbé egy hullámhosszon voltunk. És még üvöltözve énekelni is lehetett vele. Nyilván, ez legfőképpen magamon múlik, hogy egyáltalán mennyire engedem magam át az üvöltözős éneklésnek, de az mindenképp ösztönzően hatott, hogy volt hozzá partner.
Az est végén szépnek és vonzónak éreztem magam.

Aztán Sanyával bandukoltunk haza, és arról beszélgettünk, hogy leeshetne már a hó, de aztán gyorsan olvadjon is el, hogy ne kelljen látni a kocsik által befeketített latyakot.
Reggel pedig kövér pelyhekben jött a hó, majd nagyrészt el is olvadt.