Meghalt Pötyi, az apai nagymamám.
A várakozásom ellenére eléggé lenyomasztódtam. Még ha nem is igazán voltunk unoka-nagymama viszonyban, mégha eléggé kevés időt töltöttem is vele, nyomott lettem. Egyrészt azért, mert meg mégiscsak nagyon szomorú azt végignézni, – ha távolról is – ahogy valaki kizárja magát a világból, majd a folyamat beteljesedik, másrészt megint feljött bennem a nem túl ideális anya-fia viszony miatti düh. Persze ez utóbbi teljesen felesleges, hiszen változtatni ezen úgysem lehet. Csak mégis.
Akinek van mit megköszönni
Közeleg az év vége, a ballagások, pedagógusnap és már érkeznek az első megrendelések hozzám azoktól, akik a kedvenc tanárok munkáját szeretnék megköszönni egy emlékezetes ékszerrel. Ilyenkor nekem is eszembe jutnak azok az oktatók, akik segítettek...