A sirályok ma utolsó pár előre fuss-t játszottak a Dunán.
Izgatottan utaztak az áramlaton, majd az Erzsébet-híd árnyékához érve felszálltak és a Lánchíd felé repülve párszáz métert leszálltak, majd újra ráültek az áramlatra. És így, körbe-körbe, fel és alá. Némelyik néha elfelejtett kiszállni; ezek a híd alatt kaptak észbe és onnan repültek rikácsolva vissza a kezdő vonalhoz.
Olyan volt, mint a felnőttek a mozgólépcsőn a Mesék Budapestről c. könyvben. (A legjobb mesekönyv, ever.)
***
Nagyon hálás vagyok, hogy vannak barátaim. Akiket lenyomaszthatok néha, akiket éjszaka is lehet zaklatni, akik Indiából is érdeklődnek, akik terhesek, akik betegek, akik munkanélküliek (mindjárt), akik frissgyerekesek, akik síelnek és higgadtan értékelik a világ dolgait.