Eszembe jutott, hogy nem ez volt az első szürreális lakásügyi helyzet, aminek valamilyen módon részese voltam.
7 évvel ezelőtt történt, épp albérletet kerestem. (Pont márciusban!). Másfél szoba 40 rugóért – ez volt a cél. A Jókai téren kinéztem egy lakást, megbeszéltem a mustrát, odamentem időben. Bácsi megmutatta a lakást, leültünk beszélgetni. Kikérdezett a munkámról, majd mesélt az életéről. Egy idő után arról kezdett érdeklődni, hogy alkalmaznék-e takarítónőt. Majd arról, hogy leküldeném-e vásárolni a takarítónőt, másra is alkalmaznám-e, mint takarításra és végezetül arról érdeklődött, hogy verném-e a takarítónőt. Ezen a ponton kiakadtam, kérdeztem, hogy ez meg hogy jut eszébe, majd elmentem. Később felhívott a muksi, hogy nyugodjak meg, csak tesztelt engem, mert hát nem mindegy, hogy kit enged be az ember a lakásába. Meglehetősen idegesen közöltem vele, hogy paranoid embertől nem bérlek lakást, és szórakozzon mással.