Sikerült a formattálás. A régi viszonyulási minta elmúlt (nagyjából). Viszont új sincs. Itt állok az üres pampán, sehol egy fű-fa-virág, amihez lehetne igazodni. Ezt akartam, igen. Csak elfelejtettem, hogy ezt az egy rendszert ismerem, amúgy meg kérdően nézek a világba, hogy akkor most hogyan tovább. A helyzetek pedig jönnek, és nem lehet túl sokat töprengeni, muszáj döntést kiizzadnom magamból, hiszen egy idő után a nem-döntés sokkal rosszabb bármilyen döntésnél.
Másfelől meg élvezem is: annyira új dolgok történnek, hogy igazából kívánni sem kívánhattam volna jobbat ahhoz, hogy megkeressem a saját kereteimet.

***
Voltam sétálni és fotózni: JP offline józsefvárosi barangolás. Most már bizton állíthatom, hogy az emberekre, viszonyokra, portrékra indulok be leginkább. (Kivéve bolhapiacokon.)