A sikerről, sikerességről, célokról levelezek épp, és elgondolkodtam. (Micsoda meglepetés!)
Kb. két évvel ezelőttig állandóan bennem volt, hogy nekem valami “nagyot” kell csinálnom, de nem tudom, hogy mit, mindenesetre “nagy” legyen (elismeréssel, ha tetszik, sikerrel). Aztán a földcsuszamlás ezt egyik percről a másikra elsodorta, és nem is jött vissza, ennek pedig örülök. Viszont nincs is semmi, ami úgy meghatározná az orientációmat, mint az – a homályos és definiáltalan – az érzés. De ez nem is baj igazából, sőt, most nem is hiányzik.

Valahogy a sikeresség/sikeretlenség, mint dimenzió lekerült a térképemről, mostanában nem jutott eszembe, hogy eszerint értékeljek. Egyébként is miben kellene mérni a sikerességet? Nyilvánvalóan kinek ebben, kinek abban. De még az is lehet, hogy egy dimenzió sikeressége egy másik sikertelenségéből született, vagy azt jelenti, automatikusan.
Nagyon mélázós hangulatban vagyok.