A tegnapi nap egy kész flash volt. Pár napja már tudom, hogy a tavalyi év hasonló időszakában pontosan ugyanaz a problémám volt, mint most. (Persze, nem pont, mert azért másképp közelítem valamivel az alapkérdést…de az alapkérdés ugyanaz.) Nade tegnap ehhez még az is hozzájött, hogy az estét ugyanazokkal töltöttem, mint pont egy éve.

Ma reggel a villamoson ezért azon gondolkoztam, hogy milyen érdekes, ahogy az Élet visszapasszolja az alapjaiban megoldatlan problémákat további feldolgozásra. Remélem ezúttal sikerül valahogy túllendülni a holtpontomon.

A nap folyamán nem sokkal később pedig a körúton ücsörögtünk egy kávézóban, arccal az utcára néző ablak fel, mondhatni a kirakatban. Éppen a Judit&Judit című B+ kategóriás (nemzetközi DVD-forgalomba hozandó) film forgatókönyvét tárgyaltuk. Mi történik a tavasz esős, első napjától egy évig a két főhősnővel…természetesen sok romantika, bonyodalom, borús fellegek nyáron, dráma, fájdalom, kibékülés, szenvedély. Azt hiszem épp ott tartottunk, amint a nyári REM koncerten (ott leszek, az tuti!) a két főhősnő összefut a két főhőssel, miután jól összevesztek velük és nagy látens dráma kerekedik. Ennél a pontnál árpádsávos zászlók jelentek meg a szemünk előtt az ablakban: óriási TV-képernyő előtt éreztük magunkat, amint valamilyen közvetítést néztünk egy ad-hoc szélsőjobbos tüntetésről. Csak a tüntetők visszabámultak a TV-ből. Öt perc múlva még jött egy kínai férfi is, megállt és akkurátusan megfésülködött. Mi csak néztünk..tényleg, mint a moziban.