Két olyan nagyon pozitív dolog történt, ami egészen meghatott. Kutatok az emlékezetemben, hogy történt-e hasonló valaha, de nem találok rá példát, hogy az 1-es számúra lehet, hogy volt már példa, csak épp nem emlékszem.
1) Hajnali hármas lefekvés után reggel nyolckor K-testvér1 ágyba hozta nekünk – Judit & Judit – a reggelit: meleg kakaót, kiflit és túrós batyut. Még a fejemben volt az éjszakai rémálom – kiabáltam is -, a csipát csak féig szedtem ki a szememből, amikor ismeretlen energiaforrásból táplálkozva – az amúgy szintén romos állapotban lévő – K-testvér1 széles mosollyal megjelent a reggelivel az ajtóban. Csak ennyit tudtam kinyögni: „Úristeeeen!”.
2) Aznap este 22 km gyaloglás és vacsora után teljes testhosszal beájultam az ágyba. Miközben K-testvér1 a kandallóba próbált tüzet varázsolni és a többiek csiviteltek, én szunyókáltam: két perc alvás, egy perc ébrenlét. Az egyik ilyen fázisban jelent meg K-testvér2, aki látva teljes kiütött állapotom, levette a cipőm a lábamról és az asztalra rakta a veszélyzónában, az ágyon heverő szemüvegem. Erre még reagálni sem tudtam azonnal, annyira nem találkoztam eddig ilyen figyelemmel.
Mindez egy kiránduláson történt: Zemplénben kavirnyáltunk, Középhután laktunk, a Banya-tanyán. Életem egyik legjobb szállása volt ez amúgy. Banya néni igazi vendéglátós: előre befűtötte nekünk a szoba kemencéjét, sütött pogácsát, főzött kávét…és egyáltalán mindent igyekezett adni, amit tudott.
És ráadásul új szavakat is tanultam: befurcsul – bár ez egyes dialektusok szerint megfurcsul -, bebogzódik és felfüstöl. Mondok is egy mondatot az új szavakkal. Miután felfüstölted a húst, vigyázz, nehogy bebogzódj az úton, mert befurcsulhatsz.
Csupa-csupa pozitív energia volt ez a hétvége; csak épp lesántultam, momentán nem bírok járni .
Nem baj, holnap úgyis leáll Budapest.