Vannak napok, amikor minden egyszerre történik, és mire leülepedik, addigra eltelik jópár nap. Ilyen volt a csütörtök-péntek is. Kaptam egy ebédmeghívást, s ezzel párhuzamosan – ugyanabban az időben és helyen – újra KM asztalához sodródtam, és az estét sikerült hármasban tölteni vele és Mr. Robinsonnal, majd végül persze kettesben.

Másnap felkelek, van egy órám készülni Szomszédasszony esküvőjére, erre kiderül, hogy ismét címlapos vagyok az Etsy-n (4. alkalom!). Gyorsan printscreen, e-mailek kezelése, közben rendrakás, öltözés, rohanás Dunabogdányra.

Mire eljutottam odáig, hogy elmerengjek a csütörtök éjjeli eseményeken, ma lett. „Nem akarlak elveszíteni” hangzott el, mely mondat ugyan mélyre hatolt, de a második reakcióm – persze már csak magamban – igen egyszerűen és keresetlenül hangzott: „hát basszameg”. Tipikus húzd meg – ereszd meg mondat. Gondolom legalábbis, hiszen ilyet eddig még nem hallottam, de úgy képzelem, hogy ilyen lehet.
Na, és akkor mi van? Semmi.