Másfél évvel ezelőtt megállapítottam róla, hogy érzelmi lejmoló. Ez egy megállapítás volt. Most viszont valahogy már látom is. Van ilyen: ahogy én néha cigit, ő úgy azt az érzést, hogy szeretik. Ebben persze semmi különös nincs, hiszen mindenki szereti érezni, hogy szeretik. Csak ebben az esetben nem társul hozzá se döntés, se felelősségvállalás, se semmi.

Nem tudom, hogyan fogom ezt kezelni. Szép-szép, hogy erről így elmerengek, meg megvilágosultnak érzem magam, de egészen más abban az adott pillanatban lenni, szemtől szemben, cheaks to cheaks.