Újra az éterben, ezúttal Berlinből.
Tökéletes egy hét volt Amszterdamban, rengeteg új élménnyel – bele is fáradtam -, két kiemelkedő csúcsponttal.

Az első szombaton volt. Enyhén ideges és szomorú hangulatban jött az ötlet: kell egy vicces cigi. Nosza, ennél jobb helyen ezt ki sem találhattam volna. Bementünk egy boltba, vásároltam, majd leültünk összerakni. Itt jött az első probléma: egyikünk sem tudott sem tekerni, sem a helyes arányokat. Természetesen sikerült áthidalni ezt a problémát, noha a vicces cigim jobban hasonlitott egy szivarhoz, vagy egy ufóhoz, mint egy cigihez. Dehát ez nem lehet akadály gondoltuk, így rágyújtottam. 10 perc után kis zsibbadást éreztem, gondoltam, ha ez ennyi, akkor nyugodtan szivhatom tovább. Már csak két slukknyi volt hátra, amikor megállíthatatlan röhögőgörcs jött rám, amit fokozott az, hogy állandóan arra gondoltam, hogy én vagyok itt a téren az egyetlen, akin látszik a hatás, és ez milyen röhejes. A röhögőgörcs pár perc után elmúlt, gondoltam, na ez ennyi volt, de nem volt rossz, amikor éreztem, hogy nem tudom kontrollálni azt, amit mondok. Muszáj volt mindent kimondanom, ami épp eszembe jutott, ehhez még hevesen gesztikuláltam is, és borzasztóan örültem annak, hogy senki nem érti, amit mondok, és nem abban az állapotban találkozom a Zongoristával.

A hatás három órán keresztül tartott, eközben Sanyi többször végighallgatta a Zongoristás élményeimet a legapróbb részletekig, a gondolaterősítő hajráfról szóló leírásomat, amit a fejemen éreztem, asszisztált ahhoz, hogy ötéves gyerekként fejhangon visítok és gesztikulálok, három röhögőrohamhoz, valamint ötször felolvasott nekem egy sms-t, mert állandóan elfelejtettem a tartalmát. Igazi tudatfelszabadító hatása volt, még másnap is könnyednek, szabadnak és eufórikusan éreztem magam. Olyan volt az egész – és ez már a folyamat alatt megfogalmazódott -, mint amikor az ember elmegy kozmetikushoz (sosem voltam, de ilyen lehet), felgőzölik az arcbőrét és minden mitesszer és kosz kijön belőle, megtisztul és elkezd lélegezni (a bőre).

Mindeközben pedig én lehettem volna az amszterdami turisztikai hivatal reklámfigurája ‘Gyere, és ilyen jól fogod magad érezni!’ szlogennel.

A csodaszép vasárnapról és a második csúcspontról majd később.