Yesterday we had the Seder night (actually it was the 2nd night of Passover) with my friends, and as always it should be called „Seder Night Light” rather than Seder Night.
Seder Nights are the first two nights of Passover, when we remember the exodus of jews from Egypt. During the ceremony we read the Haggadah, eat certain types of food and sing. It can be really long, boring and exhausting (the dinner is only after the ceremony): I had many of these when I visited orthodox families in Switzerland and New York. (And it doesnt seem easier at all, when you are motivated by a handsome orthodox guy on the opposite side of the table…well, the handsome orthodox guy wouldnt look at you, anyway.)

So as you can imagine, our Seder Night is not this strict and rigid Seder Night. First of all: the Haggadah is not read by the oldest man (or the by the head of the house), but all participants read a little bit. Secondly: we laugh a lot. The Haggadah we use is translated into Hungarian, but in a weird way, so it is full of meaningless sentences, and the process of trying to give a meaning to these sentences always ends with huge laughs. Also, we are a bunch of chatty people, and there is always something to talk about even if we remember the saddest moments of the Ten Commandments. And of course: we are always hungry! Central feauture of Seder Night Light is waiting for the end of the ceremony and the start of the dinner. And at last: Seder Night Light is a kind of picnic: everyone brings something to eat, so the menu is always an extra excitement. (Picnic based ceremonies are very practical, if you dont want to cook for 12 people….I dont.)

*****
Tegnap este Szédereztünk (egész pontosan tegnap volt Széder második estéje) a barátaimmal, amit helyesebb Széder Light-nak hívni, semmint Szédernek. A Széder a Pészach első két estéje, amikor is a zsidók Egyiptomból való kivonulására emlékszünk, olvassuk a Hagadát, éneklünk és bizonyos típusú ételeket eszünk (szakszerű leírását lásd Fűszeres Esztertől). Őszintén szólva eléggé hosszú, unalmas és kimerítőek tudnak ezek lenni (a vacsora csak a szertartás után van): elég sok ilyenben volt részem gimnázium alatt, amikor Svájcban és New Yorkban ortodox családokhoz repítettek minket látogatóba. (És még az sem segít, ha az asztal túloldalán egy helyes ortodox fiú ül…mondjuk a helyes ortodox fiú úgysem néz rád.)

Szóval a mi Széderünk egy kicsit más. Először is, a Haggadát nem a ház ura olvassa, hanem mindenki olvas egy kicsit. Másodszor: sokat nevetünk (meglepő, mi?). Az általunk használt Hagada ugyan magyarul van – vagyis van benne magyar rész is -, de olyan szörnyen fordított értelmetlen mondatok vannak benne, hogy amikor megpróbáljuk értelmezni az olvasottakat általában nagy röhögésbe fullad az egész. Emellett ugyebár sok csascogó ember (lány) gyűlik össze, akiknek akkor is van miről beszélni, amikor épp a tíz parancsolatból az elsőszülöttek halálánál tartunk. Mindemellett a Széder Light központi eleme a várakozás a ceremónia végére és a zabálás kezdetére. És nem utolsó sorban: a Széder Light piknik-alapon szervezett vacsora, azaz a konkrét menü mindig külön izgalmat jelent. (A piknik-alapú, vacsorával járó szertartások nagyon praktikusak, ha az ember nem akar 12 főre főzni…márpedig én nem akarok.)

Supper at last! / Végre vacsi!

More pics here. / A többi kép itt.