Röhej, hogy már megint én szervezkedek.
Adott V., akivel inkább haveri, mint baráti viszonyban vagyunk. Férjhez megy. Legjobb barátnői kitalálták, hogy legyen leánybúcsúja. Ezen túl kitalálták még, hogy ki legyen ott. de ennél többet már nem. Mennek a köremilek, senki sem talál ki semmit, én meg rosszul érzem magam, hogy szegény V a legjobb barátnői töketlensége miatt kínosan fogja magát érezni, mert semmi sincs megszervezve. (Ja, mert V tud a buliról ám!). Ekkor ötletelek, mások fikáznak és a húsz emberből még egynek volt eredeti ötlete, aki nemcsak fikázott. Ezen kívül a húsz embereből csak egy ajánlotta fel, hogy tesz is valamit a dologért, hogy megcsinál egy részfeladatot. Ezek egyike sem az a lány, akit V a legjobb barátnői közé sorol.
És már megint írtam egy szervezkedős emilt, mert nem akarok égős lánybúcsún részt venni. És milyen már az, hogy V-nek olyan barátai vannak, akik csak a szájukat jártatják, vagy még inkább azt se.
Igazából sajnálom V-t: amikor majd otthon lesz a gyerekével, nem megy bulizni és nem lesznek közös moziélmények, akkor majd a mostani legjobb barátnői mennyire törődnek vele?
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...